Koszmosz–1

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Koszmosz–1
Stamp of Ukraine s650.jpg
A Koszmosz–1 ábrázolása ukrán postai bélyegen

Ország  Szovjetunió
Gyártó Juzsmas
NSSDC ID 1962-008A
Típus technológiai és tudományos kutató műhold
Rendeltetés az ionoszféra tanulmányozása
Küldetés
Indítás dátuma 1962. március 16. 11:59 UTC
Indítás helye Kapusztyin Jar, Majak–2 indítóállás
Hordozórakéta Koszmosz–2I
Visszatérés dátuma 1962. május 25.
Élettartam 2 hónap
Tömeg 47 kg
Energiaellátás vegyi
Pályaelemek
Inklináció 49°
Periódus 93,1 perc

A Koszmosz–1 (oroszul: Космос–1) a szovjet műszeres mesterséges, szabványos rendszerben épített Koszmosz műhold-sorozata első tagja. Polgári tudományos ionoszféra kutató műhold. Üzemeltetője a szovjet Akadémia.

A műholdakat csak típusjelzéssel látták el (sikertelen indításnál a következő indítás kapta a jelölést).

Küldetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dnyipropetrovszk (ukránul: Дніпропетровськ, oroszul: Днепропетровск), Ukrajnában OKB–586 a Déli Gépgyár (Juzsmas) volt a központja több Koszmosz (DSZ–2/, ДС-2) műhold összeszerelésének. A Föld felső atmoszférája fontos szerepet játszik a felszíni és a műholdas kommunikációban és navigációban, sűrűsége befolyásolja az alacsony Föld körüli pályán (LEO) keringő műholdak élettartamát.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1962. március 16-án a Kapusztyin Jar rakéta-kísérleti lőtérről a Majak–2 indítóállásából egy Koszmosz–2I (11K63) típusú hordozórakétával juttatták földközeli pályára. Hasznos tömege 315 kilogramm, tudományos műszerezttsége 47 kilogramm. Az orbitális egység pályája 93,1 perces, 49 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 204 km, az apogeuma 976 km volt. Élettartama 70 nap volt. 1962. május 25-én földi parancsra belépett a légkörbe és megsemmisült.

A fedélzeten elhelyezett rádióadók által sugárzott jelek fáziskülönbségének méréséből következtetéseket lehet levonni az ionoszféra szerkezetéről. Az éjszakai ionoszféra F-rétege magasságbeli és kiterjedésbeli inhomogenitásainak mérése a 20 MHz-es fedélzeti adó jeleinek fluktuációváltozásaiból történt.

A sorozat felépítését, szerkezetét, alapvető fedélzeti rendszereit tekintve egységesített, szabványosított űreszköz. Felépítését tekintve két félgömbbel lezárt hengeres test. A felső félgömbben helyezték el a tudományos készülékeket, külső felületén az érzékelőket. A hengeres részben a szolgálati egységeket (programvezérlő, adatrögzítő, telemetria). Hátsó félgömbben az energía ellátást biztosító kémiai akkumulátorok kaptak elhelyezést. Az egyenletes belső hőmérsékletet cirkuláló (nitrogén) gáz biztosította. A hőegyensúlyt sugárzás elnyelő anyaggal illetve zsalus radiátorral biztosították.

Az ötféle szabványosított űreszközök energiaellátásban (kémiai akkumulátorok-, napelemes energiaellátás – földárnyékban puffer-akkumulátorokkal), orientációban (nem orientált, illetve Napra-, Holdra-, Földre-, csillagra orientált), illetve stabilizációs (mágneses-, giroszkópos-, mechanikus és segédfúvókák-, aerodinamikai eszközök) rendszerükben különböznek. Az ötödik típus visszatérő kapszulát tartalmaz a kiszolgáló egységekkel.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Koszmosz–1. nasa.gov. (Hozzáférés: 2012. november 17.)
  • Koszmosz–1. lib.cas.cz. (Hozzáférés: 2013. március 29.)