Koszmosz–365

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Koszmosz–365
Indítás dátuma 1970. szeptember 25.
COSPAR azonosító1970-076A
SCN04556

A Koszmosz–365 (oroszul: Космос 365) a Koszmosz műhold a szovjet orbitális pályájú csapásmérő rendszer részére fejlesztett rakétarendszer és fejrészének a tesztrepülése. Katonai teszt műhold, a szovjet interkontinentális ballisztikus rakétarendszerFractional Orbital Bombardment System (FOBS) – része.

Küldetés[szerkesztés]

A hidegháborús időszak 1960-as éveinek meglepetésszerű ellencsapásának egyik eszköze, a világűrből történő atomeszköz (bomba) fenyegetés. A rendszer hordozórakétája az R–36 (NATO-kódja: SS–9 Scarp; GRAU-kódja: 8K67). Az űreszközt egy 5000 kilogrammos fej (8F021) hordozására építették, meghatározott cél megsemmisítésére. A visszatérő egységből indult célja irányába a bomba. 1965-1966 között a Bajkonuri űrrepülőtér alkalmazásával végezték a gyakorlati teszteket. A rendszer 1971-ig volt alkalmazásban. A rendszer 1972-ben a SALT–1 megállapodást követően leszerelésre került. Az ENSZ 1966. december 19-i világűregyezménye – III. és IV. cikkelye megtiltja a katonai eszközöknek és a tömegpusztító fegyvereknek a világűrbe juttatását. Ezért az amerikai és a szovjet katonai szervek csak a hordozóeszközöket és az elrettentő (tömegpusztító) eszközök vezérlési technológiáját fejlesztette.

A műhold feladata, hogy elősegítse az optikai és a radar felderítő rendszer kalibrálását, felderítési, elfogási műveletek gyakorlását. Tesztelni a világűrből történő orbitális harci rész visszatérését a kijelölt célra.

Jellemzői[szerkesztés]

A rakétákat az ukrajnai Juzsnoje Tervezőiroda (ma: Pivdenne Tervezőiroda) fejlesztette, gyártották Dnyipropetrovszkban (oroszul: Днепропетровск), Ukrajna OKB–586 a Déli Gépgyár (Juzsmas). Üzemeltette a Védelmi Minisztérium (oroszul: Министерство обороны – МО).

Megnevezései: Koszmosz–365; COSPAR: 1970-076A. Kódszáma: 4556.

1970. szeptember 25-én a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy R–36 hordozórakétával (8K67) juttatták alacsony Föld körüli pályára (LEO = Low-Earth Orbit). Az orbitális egység alappályája 87,7 perces, 49,5 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 144 kilométer, az apogeuma 210 kilométer volt. Tömege 5000 kilogramm. A sorozat felépítését, szerkezetét, alapvető fedélzeti rendszereit tekintve egységesített, szabványosított űreszköz. Áramforrása kémiai akkumulátorok, szolgálati élettartama 12 nap.

1970. szeptember 25-én 1 napos szolgálat után, földi parancsra belépett a légkörbe. A visszatérő egység a légkörben megsemmisült, a levált tesztbomba a cél közelében becsapódott.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Elődje:
Koszmosz–364

Koszmosz-program
1966–1971

Utódja:
Koszmosz–366