Koszmosz–213

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Koszmosz–213
A 7K–OK űrhajó jellegrajza
A 7K–OK űrhajó jellegrajza

Ország  Szovjetunió
Űrügynökség Soviet space program
Gyártó OKB–1
NSSDC ID 1968-030A
Típus 7K–OK űrhajó
Rendeltetés pilóta nélküli tesztrepülés
Küldetés
Indítás dátuma 1968. április 15. 09:34:00 UTC
Indítás helye Bajkonuri űrrepülőtér, 31. sz. indítóállás
Hordozórakéta Szojuz hordozórakéta
Visszatérés dátuma 1968. április 20. 10:11 UTC
Élettartam 120 óra 33 perc
Tömeg 6530 kg
Pályaelemek
Inklináció 51,74
Periódus 89,16 perc
COSPAR azonosító 1968-030A
SCN 03193

A Koszmosz–213 (oroszul: Космос–213) a Koszmosz műholdak a szovjet műszeres mesterséges műhold-sorozata tagja, a Szojuz-program része.

Küldetés[szerkesztés]

A Szojuz-program keretében tovább folytatni világűr körülményei között az ember szállítására, űrtartózkodásának, munkájának feltételeit biztosító technikai eszköz, a Szojuz 7K–OK próbája. A teszt során televíziós kapcsolattal ellenőrizték az automatikus összekapcsolódást/szétválást az egy nappal előbb felbocsátott Koszmosz–212 egységgel.

Jellemzői[szerkesztés]

1968. április 15-én indították. Az orbitális egység alacsony Föld körüli pályán teljesített szolgálatot. A 88,9 perces, 51.6 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya elemei: perigeuma 193 kilométer, az apogeuma 253 kilométer volt. Hasznos tömege 6530 kilogramm. Pályára állás után rendszereit méréseknek vetették alá, Ellenőrizték a pályaváltoztatást elősegítő gázfúvókák, kirakéta hajtóművel működését. Tudományos adatokat és méréseket többcsatornás telemetriarendszeren keresztül továbbított földi vevőállomásokra. A dokkolási műveletre április 15-én került sor. Összesen 5 napot és 37 percet töltött a világűrben.

Április 20-án földi utasításra belépett a légkörbe, a leszállás hagyományos módon – ejtőernyős leereszkedés – történt, Karagandi körzetében ért Földet.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]