Koszmosz–213

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Koszmosz–213
Soyuz 7K-OK(A) drawing.png
A 7K–OK űrhajó jellegrajza

Ország  Szovjetunió
Gyártó OKB–1
NSSDC ID 1968-030A
Típus 7K–OK űrhajó
Rendeltetés pilóta nélküli tesztrepülés
Küldetés
Indítás dátuma 1968. április 15. 09:34:00 UTC
Indítás helye Bajkonuri űrrepülőtér, 31. sz. indítóállás
Hordozórakéta Szojuz hordozórakéta
Visszatérés dátuma 1968. április 20. 10:11 UTC
Élettartam 120 óra 33 perc
Tömeg 6530 kg
Pályaelemek
Inklináció 51,74
Periódus 89,16 perc

Koszmosz–213 (oroszul: Космос–213), a Koszmosz műholdak a szovjet műszeres mesterséges műhold-sorozata tagja, a Szojuz-program része.

Küldetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Szojuz-program keretében tovább folytatni világűr körülményei között az ember szállítására, űrtartózkodásának, munkájának feltételeit biztosító technikai eszköz, a Szojuz űrhajó (7K-OK) próbája. A teszt során televíziós kapcsolattal ellenőrizték az automatikus összekapcsolódást/szétválást az egy nappal előbb felbocsátott Koszmosz–212 egységgel.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Központi tervező iroda CKBEM <= Центральное конструкторское бюро экспериментального машиностроения (ЦКБЕМ)> (OKB-1 <= ОКБ-1>, most OAO RKK Energiya im. SP Korolev <= ОАО РКК Энергия им. С. П. Королёва> - Központi Kísérleti Gépgyártási Tervezőiroda). Az űrhajót kis átalakítással emberes programra, teherszállításra és mentésre (leszállásra) tervezték.

1968. április 15-én indították. Az orbitális egység alacsony Föld körüli pályán teljesített szolgálatot. A 88,9 perces, 51.6 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya elemei: perigeuma 193 kilométer, az apogeuma 253 kilométer volt. Hasznos tömege 6530 kilogramm. Pályára állás után rendszereit méréseknek vetették alá, Ellenőrizték a pályaváltoztatást elősegítő gázfúvókák, kirakéta hajtóművel működését. Tudományos adatokat és méréseket többcsatornás telemetriarendszeren keresztül továbbított földi vevőállomásokra. A dokkolási műveletre április 15-én került sor. Összesen 5 napot és 37 percet töltött a világűrben.

Április 20-án földi utasításra belépett a légkörbe, a leszállás hagyományos módon – ejtőernyős leereszkedés – történt,Karagandi körzetében ért Földet.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elődje:
Koszmosz–212

Koszmosz-program
1968

Utódja:
Koszmosz–214