Koszmosz–212

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Koszmosz–212
Ország  Szovjetunió
Űrügynökség Soviet space program
Gyártó CKBEM
NSSDC ID 1968-029A
Típus Szojuz 7K–OK
Rendeltetés tesztrepülés (dokkolórendszer tesztelése)
Küldetés
Indítás dátuma 1968. április 14.
Indítás helye Bajkonuri űrrepülőtér
Hordozórakéta Szojuz hordozórakéta
Tömeg 6530 kg
Pályaelemek
Pálya alacsony Föld körüli pálya
Pályamagasság 186/225 km
Inklináció 51,7°
Periódus 88,75 perc
COSPAR azonosító1968-029A
SCN03183

A Koszmosz–212 (oroszul: Космос–212) a Szojuz 7K–OK típusú űrhajó tesztrepülése volt 1968 áprilisában. A repülés során az űrhajó orientációs rendszerét és a dokkolórendszerét vizsgálták.

Jellemzői[szerkesztés]

A Szojuz-program keretében a Szojuz 7K–OK űrhajó tesztelését szolgáló ember nélküli repülés volt, melynek során televíziós kapcsolattal ellenőrizték az automatikus dokkolást a Koszmosz–213 jelzéssel indított űrhajóval.

Az űrhajót 1968. április 14-én indították a Bajkonuri űrrepülőtérről egy Szojuz (11A511) hordozórakétával. Az űrhajó alacsony Föld körüli pályára állt, keringési ideje 88,75 perc, a pályasík elhajlása 51,7° volt. Az enyhén elliptikus pálya magassága a perigeumban 186 km, az apogeumban 225 km volt.

Az űrhajó április 15-én kapcsolódott össze a Koszmosz–213-mal. A dokkolás során a Koszmosz–212 volt az aktív, a Koszmosz–213 volt a passzív űreszköz. Összesen 4 napot, 2 órát és 10 percet töltött a világűrben. Kb. 80 keringés után, április 19-én földi utasításra belépett a légkörbe, a visszatérő kabin Karagandi körzetében ért Földet.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]