Konsztantyin Petrovics Feoktyisztov

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Konsztantyin Petrovics Feoktyisztov
Konstantin Feoktistov 1965.jpg

Született 1926. február 7.
Voronyezs
Elhunyt 2009. november 21. (83 évesen)
Moszkva
Sírhely Trojekurovszkoje temető
Iskolái Bauman Moscow State Technical University
Nemzetiség orosz
Űrben töltött idő 1 457 min
Beválogatás 1964
Repülések Voszhod–1
Kitüntetései
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Konsztantyin Petrovics Feoktyisztov témájú médiaállományokat.
Feoktyisztovot ábrázoló négykopejkás szovjet bélyeg 1964-ből.

Konsztantyin Petrovics Feoktyisztov (orosz: Константин Петрович Феоктистов; Voronyezs, 1926. február 7.Moszkva, 2009, november 21.) szovjet mérnök, űrhajós, a műszaki tudományok doktora, egyetemi tanár.

Életpálya[szerkesztés]

A második világháborúban Voronyezs körzetében önkéntesként harcolt egy katonai felderítő egység kötelékében. Akció közben foglyul ejtették, és egy német tiszt az arcába lőtt. Súlyosan megsebesült, a golyó átfúrta az arccsontját és a nyakát. Halottnak tettette magát, később kimászott a gödörből, és kúszva eljutott a szovjet vonalakig. Önéletrajzi elbeszélésében kitér életben maradásának történetére.[1]

1949-ben a moszkvai Bauman Műszaki Főiskolán végzett. Mihail Tyihonravov rakétatervező mellett kezdett el dolgozni, majd 1956-ban Tyihonravovval együtt a Koroljov vezette OKB–1 tervezőiroda (ma: NPO Enyergija) munkatársa lett. Részt vehetett a Vosztok, a Voszhod, a Szojuz és a Progressz űrhajók, a Szaljut, valamint a Mir űrállomások fejlesztési munkáiban. A jelenleg működő nemzetközi űrállomás kidolgozásában is jelentős szerepe volt. 1964. június 11-étől részesült űrhajóskiképzésben. 1964-ben a Voszhod–1 volt a szovjet űrprogram első többszemélyes űrrepülése, melyet a Voszhod űrhajóval hajtottak végre. A program résztvevői: Vlagyimir Mihajlovics Komarov tudós (parancsnok) és a két civil, Feoktyisztov tudományos munkatárs és Borisz Boriszovics Jegorov orvos. 24 órát és 17 percet töltött a világűrben. Részvétele lehetővé tette, hogy kibővítsék a csillagászati és a geofizikai jellegű kutatási programot. Űrhajós pályafutását 1987. október 28-án fejezte be. A Szovjetunió Hőse kitüntető cím tulajdonosa. Tiszteletére a Hold túlsó oldalán krátert neveztek el.

Írása[szerkesztés]

  • „Az életem pályája” önéletrajzi elbeszélés

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]