Alekszandr Vasziljevics Kolcsak

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Kolcsak szócikkből átirányítva)
Alekszandr Vasziljevics Kolcsak
Koltchak chef suprême de la Russie.jpg
Született 1874. november 4.
Szentpétervár
Meghalt 1920. február 7. (45 évesen)
Irkutszk
Nemzetisége orosz
Fegyvernem haditengerészet
Rendfokozata admirális (1917-től)
Csatái orosz-japán háború
első világháború
orosz polgárháború
Kitüntetései
  • A francia Becsületrend lovagja
  • Constantin Medal
  • Order of Saint Anna, 1st class
  • Order of Saint Anna, 2nd class
  • Order of Saint Anna, 4th class
  • Order of Saint Stanislaus, 1st class
  • Order of Saint Stanislaus, 2nd class
  • Order of St. Vladimir, 4th class
  • Order of St. Vladimir, 3rd class

Alekszandr Vasziljevics Kolcsak aláírása
Alekszandr Vasziljevics Kolcsak aláírása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Alekszandr Vasziljevics Kolcsak témájú médiaállományokat.

Alekszandr Vasziljevics Kolcsak (oroszul: Александр Васильевич Колчак; Szentpétervár, 1874. november 4.Irkutszk közelében, 1920. február 7.) orosz katonatiszt, az orosz flotta tengernagya, később az orosz polgárháborúban a fehér gárda egyik vezetője.

Élete[szerkesztés]

Coat of arms Kolchak 1919.jpg

Kolcsak régi katonatiszti családban született. Az orosz haditengerészeti akadémián végzett 1894-ben. Hidrológusként részt vett az 1900–1903 és 1908–1911-es orosz sarki expedícióban. Az 1904–05-ös orosz–japán háborúban torpedóromboló parancsnoki beosztást töltött be, Port Arthur-ban ütegparancsnok volt. Az első világháború kezdetén, 1904–1916-ig a balti flotta vezérhajójának parancsnoka volt. 1916 júliusától a fekete-tengeri flotta parancsnoka ellentengernagyként.

1917 júniusában leszerelték. 1918 októberétől az Omszkban működő antibolsevik kormány hadügyminisztere. Novemberben puccsal átvette a hatalmat, majd Oroszország főkormányzójává kiáltatta ki magát. Célja a monarchia visszaállítása, az összes bolsevikellenes erő összefogása volt. Nagy-Britannia és Franciaország támogatását is élvezte.

1919 márciusában támadást intézett a szovjethatalom ellen, áprilisra a Volgáig hatolva csapatai mintegy 300 000 km²-t foglaltak el. A meginduló szovjet ellentámadás miatt azonban novemberre Omszkot is feladta.

1920 januárjában Irkutszkban lemondott, az antantképviselet védelmét kérte, amely azonban átadta őt a Csehszlovák Légiónak, azok a helyi eszer-mensevik kormányzatnak, akiket a bolsevikok váltottak. Kolcsakot pedig a bolsevikok kivégezték.

Emlékezete[szerkesztés]

2008-ban Az admirális címen filmet készítettek róla.[1]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A film honlapja (orosz nyelven). (Hozzáférés: 2010. április 6.)

Források[szerkesztés]