Kisfalud
| Kisfalud | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Magyarország | ||
| Régió | Nyugat-Dunántúl | ||
| Megye | Győr-Moson-Sopron | ||
| Járás | Kapuvári | ||
| Jogállás | község | ||
| Polgármester | Ódorné Árvai Margit[1] | ||
| Irányítószám | 9341 | ||
| Körzethívószám | 96 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 749 fő (2015. jan. 1.)[2] +/- | ||
| Népsűrűség | 49,4 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 15,1 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Kisfalud
Pozíció Magyarország térképén
| |||
| é. sz. 47° 31′ 40″, k. h. 17° 05′ 25″Koordináták: é. sz. 47° 31′ 40″, k. h. 17° 05′ 25″ | |||
Kisfalud
Pozíció Győr-Moson-Sopron megye térképén
| |||
| Kisfalud weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kisfalud témájú médiaállományokat. | |||
Kisfalud község Győr-Moson-Sopron megyében, a Kapuvári járásban.
Tartalomjegyzék
Fekvése[szerkesztés]
Magyarország északnyugati részén, Kapuvártól 11 km-re helyezkedik el. A Kis-Rába folyó mentén, a Rábaköz délnyugati részén, Kapuvártól 9 km távolságra, a Kapuvár-Szombathely fő közlekedési út mentén épült ki. A falu közúton könnyen megközelíthető, vasútállomás legközelebb 7 km-re Beleden, valamint Kapuváron van. Neve alapján feltételezhető, hogy az egykori település igen csekély kiterjedésű lehetett. A Kis-Rába folyó kettészeli a települést, majd elágazva annak egy részét szigetbe zárja. Földrajzi helyzetéből adódóan a Kis-Rába szabályozása előtt a művelhető földek vizenyősek, áradásosak voltak, azaz növénytermesztésre kevésbé alkalmasak. A szabályozás után a mély rétegű öntéstalajon a növénytermesztés is fejlődésnek indult, de elsődleges maradt a gyümölcs-és zöldségtermesztés.
Története és mai élete[szerkesztés]
Kisfalud első írásos említése 1237-ből maradt fenn Kázmér néven. Középkori birtokosai a Csák nemzetségből leszármazott Kisfaludy család, amely 1543-ban Pál személyében alispánt adott a vármegyének. Kisfalud községnek ő volt az egyedüli birtokosa az 1560-as évekig. Halála után két nővére, Ilona (Niczky Ferencné) és Borbála (Újszászy Györgyné) bírta a községet, amikor Pál fia, Balázs személyében nagy tehetségű egyéniség vette át a birtok ügyeinek intézését. A férfiágon kihalt mihályi Csákyak vagyonát vásárolta meg, a Ládonyi Zsuzsannával kötött házassága után pedig a ládonyiak birtokainak (Mihályi, Gyóró) nagy részére tette rá a kezét. Kisfalud a 16. században igen szegény település volt, pedig a kisfaludi jobbágyság – különösen a 17. század folyamán – nagy szorgalommal irtotta az erdőt és a falu használatlan földjén, ill. a kiirtott erdők helyén gyümölcsöskerteket alakítottak ki. A földesurak azonban a terjeszkedésnek ezt az egyetlen módját is tiltották. 1588-ban az adóterhek miatt 23 jobbágy-és zsellércsalád vonult ki a faluból, hogy adómentes, szabad földön építkezzen.
Az 1594. évi török pusztítás Kisfaludot sem kímélte, 1604-ben egyetlen lakott jobbágyházat találtak benne. A 17. században lakóinak legnagyobb része evangélikussá lett, 1683-ban a Bécs ellen vonuló török seregek, 1704-ben labanc rácok dúlták fel a falut. A 18. században az addig kizárólagos Kisfaludy-földesuraság mellett a Káldy, Béri Balogh, Rátky, Farkas, Angyal-családok is birtokosok lettek. A Káldy-féle birtokrészt Niczky György szerezte meg, aki Kisfaludy Zsigmondtól is tekintélyes ingatlanokat vásárolt. 1777-ben birtokaik arányában kiosztották a közös legelőket és erdőket a birtokos nemesek között. A Farkas kanonok által Kisfaludon építendő templomhoz a középbirtokosok adták a telket a temető mellett. A kisfaludi jobbágyoknak a 18. század közepén még 600 darabból álló juhnyájuk volt, amelyből 1828-ra már semmi sem maradt a korlátozó intézkedések hatására. Tovább élt a gyümölcstermesztés, kialakult a háziipar jellegű faipar, híres faragók laktak itt ekkor. 1848-ban evangélikus harangtorony épült. Az 1848-49-es szabadságharcban 19 kisfaludi harcolt.
1885-ben Önkéntes Tűzoltó Egyesület, 1924-ben sportegyesület alakult. A második világháború 43 hősi halottat követelt a falutól. 1945-ben 118 földigénylő között 302 kh. földet osztottak ki. 1965-ben művelődési ház épült. 1973-ban egyesítették a települést a szomszédos, szinte egybeépült Mihályival.
Az 1989-es népszavazás eredményeként Kisfalud visszanyerte önállóságát, 1990. január 1-jétől ismét önálló település. A község számára a postai, az orvosi, gyógyszertári, bolti és vendéglátóipari ellátás biztosított. Több mint 20 éve rendelkeznek vezetékes ivóvízzel, közel egy évtizede a földgáz-hálózat is kiépült. A föld mélyében a falu alatt jelentős mennyiségű szén-dioxid van, ezt a helyi gázüzem termeli ki és továbbítja Répcelakra. A kiaknázott kutakban termálvizet, gyógyvizet és kristályvizet találtak. Ezek hasznosítása a jövő feladata.
Népesség[szerkesztés]
A település népességének változása:
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 90,6%-a magyarnak, 1,1% németnek, 0,5% románnak mondta magát (8,8% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 58,2%, evangélikus 26,9%, felekezeten kívüli 1,2% (12,4% nem nyilatkozott).[3]
Látnivalók[szerkesztés]
- Evangélikus harangtorony
- Szentháromság szobor
- Római katolikus templom
Híres emberek[szerkesztés]
- Itt született 1805-ben Pikéthy Gusztáv honvéd tábornok.
Forrás[szerkesztés]
Győr-Moson-Sopron megye kézikönyvéből Kelemen Endréné írásának átdolgozásával.
Hivatkozások[szerkesztés]
- ↑ Kisfalud települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 23.)
- ↑ Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
- ↑ Kisfalud Helységnévtár
