Kikujuk
|
|
Ezt a szócikket tartalmilag és formailag is át kellene dolgozni, hogy megfelelő minőségű legyen. További részleteket a cikk vitalapján találhatsz. Ha nincs indoklás a vitalapon, bátran távolítsd el a sablont! |
| Kikujuk | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Kikujuk témájú médiaállományokat. |


A kikujuk Kenya legnépesebb etnikai csoportja. Magukat agĩkũyũ néven említik, a kikuju ennek anglicizált és rövidített változata. Kenyában az Ethnologue adatai szerint mintegy 5,5 millió kikuju él, az ország népességének mintegy 22%-a.[1] A kikujuk a kikuju nyelvet beszélik, amely a bantu nyelvek közé tartozik. Sokan beszélnek szuahéliül és angolul is. Közeli rokonaik az embu, mbeere és meru népek, akik szintén a Kenya-hegy körül élnek. A kabete altörzshez tartozó kikujukat, akik a szélesebb Kiambu és Murang'a körzetekben élnek, erős vérségi kapcsolatok kötik a maszájokhoz. Kevésbé keveredtek másokkal a Kirinyaga és Nyeri régiókban élő kikujuk.
Történetük
[szerkesztés]Eredetük bizonytalan. Az etnológusok feltételezései szerint Nyugat-Afrikából érkezhettek Kenyába más bantu törzsekkel együtt. A mai Tanzánia területét elérve a Kilimandzsáró hegytől keletebbre húzódtak a mai Kenyába, ahol egy részük a Kenya-hegy körül telepedett le, mások Afrika délibb részeibe vándoroltak tovább. Eredetileg vadászok-gyűjtögetők lehettek, de más neolitikus népektől eltérően a kikujuk nem a pásztorkodásra tértek át, hanem a Kenya-hegy körüli és a Kenyai fennsíkon elnyúló termékeny földek művelésébe fogtak.
Szomszédaikkal, a maszájokkal általában jó viszonyban voltak és élénk kereskedelmet folytattak. Ezt az ősi rendet azonban felborította a brit gyarmatosítás Az 1880-as évektől a britek először a tengerparti vidékeken telepedtek meg, később Nairobiban, amikor a Viktória-tó partjáról a szomszédos Ugandába tartó vasútvonalat építették. A kikujuktól elvették termőföldjeiket és egy kis rezervátumba szorították vissza őket.
A társadalmi problémákra, a föld elvesztésére és a gyarmatosítási nyomásra válaszul az 1920-as évektől felgyorsult a kikujuk önszerveződése. Ekkor hozták létre fiatal, missziókban nevelt kikujuk, köztük Jomo Kenyatta a mérsékelten radikális Kikuyu Központi Szövetséget. A gyarmatosításellenes érzelmek és a belső ellentétek vezettek a második világháború után a mau-mau felkeléshez, amelyet a kikuju központi fennsíkon vívtak 1952 és 1958 közt, főképp a közép-kenyai dzsungelek gerillái többek közt Dedan Kimathi vezetésével. Sokakat a britek tartóztattak le és a belső harcokban sok kikuju vesztette életét. A felkelés mindenesetre hozzájárult a függetlenségi törekvések győzelméhez.
A független Kenya első elnöke, Jomo Kenyatta kikuju volt, ahogy a harmadik elnök, Mwai Kibaki is az.
Vallásuk
[szerkesztés]A kikujuk egyistenhívők. A legenda szerint Ngai teremtő isten („az Osztó”), akit a maszájok és a kambák is imádnak, a Kîrînyagán él, amelyet a Kenya heggyel azonosítanak. A hagyomány szerint ő teremtette a földet, eltéphetetlen köteléket hozva létre a föld és a rajta élő emberek közt. Ő hívta magához az ősszülőket, Kikujut (ősapa) és Mumbit (ősanya). Utóbbinak kilenc lánya született, akik 9 törzs ősanyái. A hagyományos kikuju vallás nagy fontosságot tulajdonít a családi hagyománynak és az erdőnek. Erősen visszaszorulóban van: ma a kikujuk 73%-a kereszténynek tartja magát.[2]
Jegyzetek
[szerkesztés]Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Kikuyu című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Irodalom
[szerkesztés]- William Scoresby Routledge, Katherine Routledge: With a Prehistoric People. London 1910. (PDF, 30MB)
- Jomo Kenyatta: Facing Mount Kenya. The Tribal Life of the Gikuyu. With an Introduction by Bronislaw Malinowski. Vintage Books, London 1938, ISBN 0-394-70210-7
- L. S. B. Leakey: Mau Mau and the Kikuyu. London 1952.
- Godfrey Muriuki: A History of the Kikuyu, 1500-1900. Nairobi 1974.
- David P. Sandgren: Christianity and the Kikuyu. Religious divisions and social conflict. Lang, Frankfurt am Main 1989, ISBN 0-8204-0732-1