Kikeletnyitó téltemető
Kikeletnyitó téltemető | ||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Magyarországon védett Természetvédelmi érték: 5000 Ft | ||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||||
Eranthis hyemalis (L.) Salisb. | ||||||||||||||||||
Szinonimák | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Kikeletnyitó téltemető témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Kikeletnyitó téltemető témájú médiaállományokat és Kikeletnyitó téltemető témájú kategóriát. |
A kikeletnyitó téltemető (Eranthis hyemalis) a boglárkavirágúak (Ranunculales) rendjébe, ezen belül a boglárkafélék (Ranunculaceae) családjába tartozó faj. Az Eranthis nemzetség típusfaja. Magyarországon 1982 óta védett.
Származása, elterjedése
[szerkesztés]Dél-Európában őshonos; eredeti előfordulási területe Franciaország, Olaszország és a Balkán északi fele.
Magyarországon nem őshonos, de nálunk a 17. században kezdett betelepítések után kivadult a kertekből, gyümölcsösökből, parkokból, temetőkből, a csillagos nárciszhoz (Narcissus angustifolius) hasonlóan főleg a kolostorkertekből vadulhatott ki.[1] Elsősorban a Dunántúlon (Dunántúli-középhegység: Pannonhalmi-dombvidék, Balaton-felvidék, Bakony, Budai-hegység, Pilis; Dunántúli-dombság: Zselic, Külső-Somogy; Alpokalja: Balfi-dombvidék; Kisalföld; Alföld: Mezőföld) és az Északi-középhegység egyes részein (Zemplén, Bükk) fordul elő. Budapesten a Gellért-hegyen és a Margitszigeten is megtekinthető.[2]
Megjelenése, felépítése
[szerkesztés]Apró termetű, 8–18 cm magas, szőrtelen (kopasz), lágy szárú növény. Szárgumóból kifejlődő, hengeres szárú, felálló hajtásának végén hozza 2–4 cm átmérőjű, magányos virágát. Habár virágtakarója egyneműnek tűnik (vagyis mintha csak lepellevelei lennének), valójában azonban kétnemű: az aranysárga színű, „szirmokra” emlékeztető levelek a csészelevelek (számuk többnyire 6, de 5 és 8 között változhat), míg a sziromlevelek rovarcsalogató mézfejtőkké módosultak. A lepelszerű csészelevelek hosszúkás elliptikusak, a közepüknél a legszélesebbek, legfeljebb 2 cm hosszúak; a belsők lehetnek keskenyebbek. A mézfejtők ugyan nyelesek, de így is csak legfeljebb a csészelevelek közepéig érnek, zsákszerűek vagy serleg alakúak. Számos porzó veszi körül a 4−8, csőrös magházat, amelyek mindegyikében több magkezdemény található. A virág alatt közvetlenül gallért formál a száron örvösen álló három fakózöld színű, ujjasan szeldelt, szálas sallangú fellevél (gallérozó fellevelek, fellevélörv). Lomblevelei tőlevelek, nyelük hosszú, lemezük fényes, élénkzöld, kerekded és a gallérozó fellevelekhez hasonlóan ujjasan szeldelt, rendszerint hétosztatú. Termése többmagvú tüszőtermések alkotta úgynevezett tüszőcsokor, a magvak 2 mm-esek, szögletesek.
Életmódja
[szerkesztés]Mediterrán flóraelemként a magyar flóra részévé vált. Főleg a gyertyános–tölgyesekben, különösen a cseres–tölgyesekben (cseres–kocsánytalan tölgyesekben), illetve a keményfa-ligeterdőkben telepedett meg.
Geofita évelő növény, amely nagyobb telepekben nő. A föld alatt található szárgumója telel át, és ebből hajt ki, szép virágszőnyeget hozva létre. Magyarországon január végén, illetve februárban virágzik valamely átmeneti felmelegedés után.[1] Virágzása kellő hideghatás, vagyis amikor hideg és kemény tél után lesz erőteljes. Tőlevelei csak a virágzás vége felé vagy utána jelennek meg. Kedveli az üde, csak kissé nyirkos, mérsékelten száraz, tápanyagban dús, humuszos, mély rétegű, semleges vagy kissé meszes, laza talajokat, a fényigényét illetően pedig inkább a félárnyékos helyeket.
A virág bimbója még bókoló, a virágszár csak kinyíláskor egyenesedik fel. Felhős időben vagy napnyugtakor virága becsukódik. Főleg legyek porozzák be.
Április–májusban másodjára is virágozhat. Tavasz végére a növény minden része a föld alá húzódik vissza. Termése még a tavasszal beérik, kiszóródó magvait a hangyák terjesztik. Ősszel a magok kedvező körülmények között kicsíráznak, a csírából fejlődő növény azonban csak néhány év múlva fordul termőre.
Felhasználása
[szerkesztés]Dísznövény, Magyarországon a 17. század óta ültetik.
Mérgező.
Egyéb
[szerkesztés]Mivel gyakran már február végén virágba borítja az erdők avarját, ezért télikének is nevezik. Sokan úgy tartják, hogyha kinyílik a téltemető, megérkezett a tavasz.
Képek
[szerkesztés]-
Téltemető a Pannonhalmi Tájvédelmi Körzetben
-
Téltemetők
-
Téltemető virágok az angliai Királyi Botanikus Kertekben
Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- Védett fajok – téltemető (kikeletnyitó téltemető). termeszetvedelem.hu. (magyarul) Budapest: Agrárminisztérium Természetvédelemért felelős Helyettes Államtitkársága (Hozzáférés: 2022. január 30.)
- Krausz Dóra: Mindent a téltemetőről. agroforum.hu (Agrofórum Online). (magyarul) Agrofórum Kiadó Kft. (2020. február 15.) (Hozzáférés: 2022. január 30.)
- Növény adatlap: Eranthis hyemalis (L.) Salisb. – Téltemető. terra.hu. (magyarul) Debrecen: Terra Alapítvány (Hozzáférés: 2022. január 30.) (html)
- Siegfried Danert, Franz Fukarek, Peter Hanelt, Johannes Helm, Joachim Kruse, Christian O. Lehmann, Jürgen Schultze-Motel: Urania Növényvilág: Magasabbrendű növények I. Fordította: Horánszky András. Szakmailag ellenőrizte: Simon Tibor. 1974 (első kiadás, ISBN 963 280 139 3), 1980 (második, változatlan kiadás, ISBN 963 280 831 2). Budapest: Gondolat Kiadó. 313–314. o.
- Eranthis hiemalis (L.) Salisb. – Csillagos téltemető. In Jean-Denis Godet: Európa virágai: Lágyszárúak. Fordította: Reményi K. András. Szakmailag ellenőrizte: Horánszky András. Budapest: Officina Nova. 1992. 122–123. o. ISBN 963 7836 691
- Csillagos téltemető. In Christopher Grey-Wilson: Vadvirágok. Fényképezte: Neil Fletcher. Szakértő: Francis Rose. Fordító: Molnár Katalin. Lektor: Szerdahelyi Tibor. Budapest: Panem Kft., Grafo Kft. 1996. 59. o. = Határozó Kézikönyvek, ISBN 963 545 109 1
- Kertlap: Téltemető