Ugrás a tartalomhoz

Keszthelyi Zsolt

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Keszthelyi Zsolt (Baja, 1963.[1] – ) angol-francia szakos tanár, magyarországi rendszerváltást közvetlenül megelőző időszak egyik polgári ellenállója, aki súlyos szenvedéseken ment keresztül tetteiért.

Élete[szerkesztés]

Szegeden, majd Budapesten folytatott angol- és francia szakos tanulmányokat. Az 1980-as évek közepétől kezdett foglalkozni politikai okokból tiltott sajtótermékek (Égtájak között, Pofon) folyóiratok szerkesztésével, megjelentetésével. 1987-ben a rendőrség házkutatást tartott nála, és újságjainak példányait elkobozták.

Nem sokkal ezt követően hívták be a katonai szolgálatra. Ekkor került a közérdeklődésbe személye. Keszthelyi ugyanis megtagadta a fegyveres katonai szolgálatot. Erre korábban is volt példa lelkiismereti okokból,[2] azonban Keszthelyi politikai okokból döntött így, és ezt egy nyilatkozatban be is küldte (katonakönyvének visszaküldésével egyetemben) a katonaságnak. Tettéért 1987. február 25-én letartóztatták, és – a Gyorskocsi utcai büntetés-végrehajtási intézet épületében működő katonai bíróságon[3] nyilvános tárgyalást követően[4][5] – három év börtönre ítéltek, amelyet végül kettő és fél évre enyhítettek. Hányattatásait fokozta, hogy akadályozták a látogatását,[6] börtönből börtönbe szállították, az ismerőseitől küldött leveleket szándékosan nem kaphatta meg. Legsúlyosabb atrocitások a hírhedt Márianosztrai Fegyház és Börtönben érték, ahol – börtönőreinek tudtával – köztörvényes bűnözők súlyosan bántalmazták.[7][8] Az Amnesty International 1988 áprilisában politikai fogolynak nyilvánították.[9]

Letartóztatása után azonban hamarosan megalakult a Keszthelyi Zsolt Bizottság (tagja volt Nagy Jenő és Tamás Gáspár Miklós közéleti személyiségek),[10] kiszabadulásáért Magyarországon, de Lengyelországban is tüntetések zajlottak.[11]

Keszthelyi Zsoltot végül 1989. januárjában helyezték szabadlábra Márianosztrán.[12] A politikai életben (beleértve a magyarországi rendszerváltás eseményeit) ezután már nem vett részt, megkínzásai után teljesen visszavonult.[13] Neve az események után lassan feledésbe merült.[14]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Krassó, i. m.
  2. Például a magyarországi Jehova tanúi, és a Bulányi György piarista szerzetes nevéhez köthető Bokor vallási közösség kispapjai részéről. (Vö.: Keresztes, i. m.)
  3. Küzdelem a gulyáskommunizmus mítosza ellen, 18:34
  4. Keresztes, i. m.
  5. Tárgyalására ugyanakkor nem engedték többek között Konrád György, Gadó Györgyöt, Solt Ottiliát és az Amnesty International erre az alkalomra hazánkba látogató képviselőjét sem. (Vö.: Szolgálatmegtagadók bíróság előtt In: Pesti Hírlap, 1990. május 15.) Így járt a korábban Keszthelyihez hasonlóan, politikai okokból hadkötelezettséget megtagadó Kiszely Károly is. (Keresztes, i. m.)
  6. Küzdelem a gulyáskommunizmus mítosza ellen, 22:17
  7. Krassó, i. m.
  8. Küzdelem a gulyáskommunizmus mítosza ellen, 17:06
  9. Sára, i. m.
  10. Keresztes, i. m.
  11. Krassó, i. m.
  12. Küzdelem a gulyáskommunizmus mítosza ellen, 22:54
  13. Küzdelem a gulyáskommunizmus mítosza ellen, 23:07
  14. Küzdelem a gulyáskommunizmus mítosza ellen, 17:08

Források[szerkesztés]

Egyéb irodalom[szerkesztés]

  • Orosz István: A polgári engedetlenség etikájáról, In: Holmi, 1990. 7. szám, 783. o.

Videófelvételek[szerkesztés]