Kergueleni hojsza
 | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 A madár ábrázolása
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Aphrodroma brevirostris (Lesson, 1831) | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
 Elterjedési területe
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Kergueleni hojsza témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Kergueleni hojsza témájú kategóriát. |
A kergueleni hojsza (Aphrodroma brevirostris) a madarak (Aves) osztályának viharmadár-alakúak (Procellariiformes) rendjébe, ezen belül a viharmadárfélék (Procellariidae) családjába tartozó Aphrodroma madárnem egyetlen faja.[1]
Rendszertani besorolása[szerkesztés]
A viharmadárféléken belül a monotipikus kergueleni hojsza a Calonectris-, a Pseudobulweria- és a Puffinus-fajokkal együtt egy csoportba, az úgynevezett vészmadarakba gyűjthetők össze - legalábbis egyes rendszerezők szerint.
Ezt a madárfajt 1942-ig a viharmadarak (Pterodroma) közé sorolták Pterodroma brevirostris néven, amikor is megalkották neki a Lugensa Mathews, 1942 nevű monotipikus taxont. Aztán 2000-től áthelyezték egy másik mnonotipikus taxonba, az Aphrodroma Olson, 2000 nevűbe. 1985-ig a legtöbb rendszerező nem fogadta el, a kergueleni hojsza kivonását a viharmadarak közül. Egyesek szerint, viszont az sem biztos, hogy tényleg viharmadárféle-e. Mások a sirályhojszákkal (Fulmarus) állították rokonságba. 1998-ban végzett kutatás szerint a szerecsenhojszákat (Bulweria) vélték közeli rokonoknak.[2]
Előfordulása[szerkesztés]
A kergueleni hojsza előfordulási területe az Atlanti-óceánban levő Gough-szigeten, valamint az Indiai-óceán déli részein található Prince Edward-szigetekhez tartozó Marion-szigeten, a Crozet-szigeteken és a nevét adó Kerguelen-szigeteken van.
Megjelenése[szerkesztés]
Ez a kis termetű madár csak 36 centiméter hosszú. Tollazata szürkés.
Életmódja és szaporodása[szerkesztés]
A költőkolóniáit éjszaka keresi fel; a nappalt a nyílt tengeren tölti - kivéve a költőmadarat. Fészke a nedves talajba vájt üreg mélyén van; az üreg nyílása mindig a szél iránya felé mutat. A fészekalj csak egy tojásból áll, melyen mindkét szülő felváltakozva kotlik. A tojás a többi viharmadárféléhez képest eléggé kerek. A kotlás 49 napig tart. A kirepülés általában a kikelést követő 60. napon történik meg.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ BirdLife International: 'Aphrodroma brevirostris'. IUCN Red List of Threatened Species. Version 2013.2. International Union for Conservation of Nature, 2012. (Hozzáférés: 2013. november 26.)
- ↑ Nunn, G & Stanley, S. (1998)" Body Size Effects and Rates of Cytochrome b Evolution in Tube-Nosed Seabirds" Molecular Biology and Evolution 15: 1360-1371
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Kerguelen petrel című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk[szerkesztés]
- Kerguelen Petrel Photos
- Specimens of the Kerguelen Petrel in the collection of the Museum of New Zealand Te Papa Tongarewa
- Olson, S.L. 2000. "A new genus for the Kerguelen Petrel." Bulletin of the British Ornithologists' Club 120 p. 59-61
- Lesson, R.P., 1830-1831: Traité d'ornithologie, ou, Tableau méthodique des ordres, sous-ordres, familles, tribus, genres, sous-genres et races d'oiseaux : ouvrage entièrement neuf, formant le catalogue le plus complet des espèces réunies dans les collections publiques de la France. F. G. Levrault, Paris. Vol. 1: pp. i-xxxii, 1-659. BHLreference page [original description: p. 611]
