Kergueleni hojsza

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Infobox info icon.svg
Kergueleni hojsza
A madár ábrázolása
A madár ábrázolása
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
Öregrend: Neoaves
Csoport: Passerea
Csoport: Ardeae
Csoport: Aequornithes
Rend: Viharmadár-alakúak (Procellariiformes)
Család: Viharmadárfélék (Procellariidae)
Leach, 1820
Nem: Lugensa
Mathews, 1942
Faj: L. brevirostris
Tudományos név
Lugensa brevirostris
(Lesson, 1831)
Szinonimák
  • Pterodroma brevirostris
  • Aphrodroma brevirsotris
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Kergueleni hojsza témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kergueleni hojsza témájú kategóriát.

A kergueleni hojsza (Lugensa brevirostris) a madarak (Aves) osztályának a viharmadár-alakúak (Procellariiformes) rendjébe, ezen belül a viharmadárfélék (Procellariidae) családjába tartozó Lugensa madárnem egyetlen faja.[1]

Rendszertani besorolása[szerkesztés]

A viharmadárféléken belül a monotipikus kergueleni hojsza a Calonectris-, a Pseudobulweria- és a Puffinus-fajokkal együtt egy csoportba, az úgynevezett vészmadarakba gyűjthetők össze - legalábbis egyes rendszerezők szerint.

Ezt a madárfajt 1942-ig a viharmadarak (Pterodroma) közé sorolták Pterodroma brevirostris néven, amikor is megalkották neki a Lugensa és/vagy Aphrodroma Olson, 2000 nemeket. 1985-ig a legtöbb rendszerező nem fogadta el, a kergueleni hojsza kivonását a viharmadarak közül. Egyesek szerint, viszont az sem biztos, hogy tényleg viharmadárféle-e. Mások a sirályhojszákkal (Fulmarus) állították rokonságba. 1998-ban végzett kutatás szerint a szerecsenhojszákat (Bulweria) vélték közeli rokonoknak.[2]

Előfordulása[szerkesztés]

A kergueleni hojsza előfordulási területe az Atlanti-óceánban levő Gough-szigeten, valamint az Indiai-óceán déli részein található Prince Edward-szigetekhez tartozó Marion-szigeten, a Crozet-szigeteken és a nevét adó Kerguelen-szigeteken van.

Megjelenése[szerkesztés]

Ez a kis termetű madár csak 36 centiméter hosszú. Tollazata szürkés.

Életmódja és szaporodása[szerkesztés]

A költőkolóniáit éjszaka keresi fel; a nappalt a nyílt tengeren tölti - kivéve a költőmadarat. Fészke a nedves talajba vájt üreg mélyén van; az üreg nyílása mindig a szél iránya felé mutat. A fészekalj csak egy tojásból áll, melyen mindkét szülő felváltakozva kotlik. A tojás a többi viharmadárféléhez képest eléggé kerek. A kotlás 49 napig tart. A kirepülés általában a kikelést követő 60. napon történik meg.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. BirdLife International: 'Lugensa brevirostris'. IUCN Red List of Threatened Species. Version 2013.2. International Union for Conservation of Nature, 2012. (Hozzáférés: 2013. november 26.)
  2. Nunn, G & Stanley, S. (1998)" Body Size Effects and Rates of Cytochrome b Evolution in Tube-Nosed Seabirds" Molecular Biology and Evolution 15: 1360-1371

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Kerguelen petrel című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés]

  • Kerguelen Petrel Photos
  • Specimens of the Kerguelen Petrel in the collection of the Museum of New Zealand Te Papa Tongarewa
  • Olson, S.L. 2000. "A new genus for the Kerguelen Petrel." Bulletin of the British Ornithologists' Club 120 p. 59-61
  • Lesson, R.P., 1830-1831: Traité d'ornithologie, ou, Tableau méthodique des ordres, sous-ordres, familles, tribus, genres, sous-genres et races d'oiseaux : ouvrage entièrement neuf, formant le catalogue le plus complet des espèces réunies dans les collections publiques de la France. F. G. Levrault, Paris. Vol. 1: pp. i-xxxii, 1-659. BHLreference page [original description: p. 611]