Katonai Miksa József-rend

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Katonai Miksa József-rend
Militaire Maximilian Joseph Orde voor en achterzijde.jpg
Adományozza Bajor Királyság
Kaphatják Katonai tisztek
Indoklás „Bátorságért és az érdemes vezetésért a csatában”
Státusz megszűnt
Statisztikák
Alapítás dátuma 1806. január 1
Viselési sorrend
Magasabb rangú kitüntetés Szent György Királyi Lovagrend
Alacsonyabb rangú kitüntetés Katonai Érdemrend
A Max Joseph Lovagrend szalagsávja
A Max Joseph Lovagrend szalagsávja
A Wikimédia Commons tartalmaz Katonai Miksa József-rend témájú médiaállományokat.

A katonai Miksa József-rend, németül: Militär-Max-Joseph-Orden, a legmagasabb katonai kitüntetés volt a Bajor Királyságban. 1806. január 1-én alapította I. Miksa (József), Bajorország első királya. A kitüntetésnek három osztálya van:

  • Nagykereszt (Großkreuz)
  • Parancsnoki Kereszt (Kommandeurkreuz)
  • Lovagkereszt (Ritterkreuz)

Azok akik megkapták a kitüntetést, de nem voltak a nemesség tagjai, a kitüntetés révén megnemesedtek és hozzátehették a családnevükhöz, hogy a „lovag” „(Ritter von)”. A lovagi cím nem volt örökölhető.

A Nagykereszt

A rend elavulttá vált, mikor a monarchia összeomlott, Németország I. világháborús veresége után. Azonban a kancellária folytatta a díj ajánlását, 1922-ig.

Leírása[szerkesztés]

A rend jelvénye fehér zománcozott arany máltai kereszt, minden sarkán golyókkal. Az központi érem kék zománc és a szélén arany, Miksa József király németül: Max Joseph König) kiemelt monogramjával (kurzív „MJK”), valamint a hátulján a rend latin mottójával „Virtuti pro patria” („Bátorság a hazáért”), mindkettő aranyban. A kereszt fölött egy arany korona.

A Lovagkereszt jelvénye sokkal kisebb volt, mint a legtöbb katonai kitüntetés. 28 mm-es volt (és 50 mm magas a koronával és a gyűrűvel együtt), míg a Bajor Katonai Érdemrend alsóbb fokozatai 41-45 mm-esek voltak. Egy szalagon hordták a tiszti érem sáv előtt. 1951-ben a Lovagkeresztet a nyak körül kezdték viselni, egy nem hivatalos gyakorlati ideig.

A Parancsnoki Kereszt valamivel nagyobb mint a Lovagkereszt, mérete 38-55 mm volt. Egy szalagon viselték a nyak körül.

A Nagykereszt még nagyobb volt (68-100 mm) és arany sugarak voltak a kereszt karjai között.

A rend csillaga

A rend csillaga csak a Nagykereszthez járt, és egy nyolcágú ezüst csillag volt. A csillag közepén a rend jelvényével, de egy túlméretezett medalionnal, a mottóval.

A szalag fekete moaré volt, szélén fehér, kék csíkkal.

Nemesség[szerkesztés]

Azoknak, akik nem voltak a nemesség tagjai, a rend biztosította a megnemesedést. Csak a kitüntetett személyt jogosította a cím használatra, nem volt örökölhető, hasonlóan az Egyesült Királyságban adományozott lovagi címhez. Azok, akik így kaptak nemességet, jogot szereztek arra, hogy családnevüket kiegészíthessék a „Ritter von” („Lovagja”) címmel. Így járt el pl. a bajor születésű Wilhelm Ritter von Leeb bajor születésű német tábornagy (polgári születési nevén: Wilhelm Leeb).

Az ilyen nemesség csak bajoroknak járt. A nem-bajorok megkaphatták az érdemrendet, de nem vehették fel a lovagi címet. Így például a porosz születésű Erich Ludendorff tábornok – bár megkapta a Nagykeresztet 1916-ban – nem vált jogosulttá, és megtartotta polgári nevét.

De nem minden bajor lovagi előnévvel („Ritter von”) rendelkező személy volt a Miksa József-rend lovagja. A Bajor Korona Érdemrendje, egy magas polgári kitüntetés (de gyakran katonáknak is adták), szintén biztosított nemességet. Például az 1920-as években Bajorország miniszterelnöke, Gustav Ritter von Kahr a Bajor Korona Érdemrendjének kitüntetettje volt, a Miksa József-rend helyett. Továbbá voltak nemesi családok, ahol a lovagi cím („Ritter von”) örökletes cím volt, az adományozható lovagrendektől függetlenül.

Kitüntetettek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Bayerisches Kriegsarchiv: "Bayerns Goldenes Ehrenbuch", gewidmet den Inhabern der höchsten bayerischen Kriegs-auszeichnungen aus dem Weltkrieg 1914/18, München 1928
  • Rudolf von Kramer, Otto Freiherr von Waldenfels und Dr. Günther Freiherr von Pechmann: Virtuti Pro Patria: Der königlich bayerische Militär-Max-Joseph-Orden, München 1966
  • Jörg Nimmergut, Deutsche Orden, Wilhelm Heyne Verlag, München 1979