Kamislov

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Kamislov (Камышлов)
Kamyshlov City Administration (WR).tif
Kamislov címere
Kamislov címere
Kamislov zászlaja
Kamislov zászlaja
Közigazgatás
Ország Oroszország
Föderációs alanySzverdlovszki terület
Irányítószám 624860
Körzethívószám 34375
Népesség
Teljes népesség26 444 fő (2018. jan. 1.)[1] +/-
Földrajzi adatok
Időzóna UTC+5
Elhelyezkedése
Kamislov (Oroszország)
Kamislov
Kamislov
Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 56° 51′, k. h. 62° 43′Koordináták: é. sz. 56° 51′, k. h. 62° 43′
Kamislov (Szverdlovszki terület)
Kamislov
Kamislov
Pozíció a Szverdlovszki terület térképén
Kamislov weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Kamislov témájú médiaállományokat.

Kamislov (orosz nyelven: Камышлов) város Oroszország európai részén, a Szverdlovszki területen. A Kamislovi járás székhelye.

Lakossága: 26 870 fő (a 2010. évi népszámláláskor).[2]

Elhelyezkedése[szerkesztés]

A Szverdlovszki terület dél részén, Jekatyerinburg területi székhelytől autóúton kb. 140 km-re keletre, a Pismába ömlő Kamislovka folyó torkolatánál helyezkedik el. Vasútállomás a Transzszibériai vasútvonal Jekatyerinburg–Tyumeny közötti szakaszán. A város melletti északi elkerülőúton vezet az R351-es főút (oroszul: P351-RUS.svg).

Története[szerkesztés]

Az orosz paraszti település 1667-ben keletkezett, tíz évvel később faerődje is épült. A 18. század elejétől Jekatyerinburg és Kamenszk-Uralszkij vaskohászati üzemeinek rendelték alá, a parasztokat ottani munkára kötelezték. A Moszkvából Kunguron és Jekatyerinburgon át Szibériába vezető kocsiút és postai útvonal (Szibirszkij trakt) hivatalos megnyitása (1763) után a település jelentős gabonakereskedelmi központtá alakult, amely gabonával és liszttel látta el az Urál bánya- és ipari településeit, évente háromszor vásárt tartott. 1781-ben ujezd székhelye és város lett. A 19. században bőrgyára, szeszgyára, több gabonaőrlő malma létesült, élénk gabonakereskedelmet folytatott, és a Jekatyerinburg–Tyumeny vasútvonal megnyitásával (1885) vasútállomása épült, vasúti kiszolgáló műhelyei alakultak.

1941-ben egy Leningrádból evakuált szigetelőgyár berendezéseivel kezdődött meg és tart azóta is az elektrotechnikai porcelánok gyártása.[3] A háborút követő években további iparvállalatok létesültek: elektrotechnikai áruk gyára (relék, elosztók és hasonló termékek gyártása vasúti és kommunikációs jelzőrendszerekhez; napjainkban az ELTEZA-csoport leányvállalata),[4] fémfeldolgozó, ragasztóipari, élelmiszeripari vállalatok, erdőgazdasági gépek gyártása, stb.

Nevezetességei[szerkesztés]

Kamislov fő temploma és egyik fő látványossága az Istenanya oltalma székesegyház (Собор Покрова Пресвятой Богородицы, Szobor Pokrova Preszvjatoj Bogorogyici), műemlék. A kétszintes templom egy korábbi fatemplom helyéhez közel épült. 1814-ben rakták le alapjait, és a Napóleon felett aratott győzelem alkalmából emelték. Szintenként 3-3 oltára volt. Az épületet valószínűleg 1821-ben, a főoltár ikonosztázát 1828-ban szentelték fel. 1833-ban a felső emelet mennyezete beomlott, és a földszinti boltozat is veszélyessé vált, így 1833 és 1854 között nem tartottak istentiszteletet. (Egy másik leírás csak annyit említ, hogy 1853-ban a harangtorony leomlott, és az istentiszteleteket 1856-ig leállították). 1854-ben a középső épületrészt az alapokig lebontották, majd 1855–1856-ban újjáépítették, a templomot jelentősen kibővítették. 1858-ban az alsó szintet felszentelték, de a felső szintet csak 1870-ben, és ott csak egyetlen oltárt hagytak meg. A harangtorony építése 1890-ben fejeződött be. 1932-ben a templomot bezárták, 1990-ben visszaadták az egyháznak és újraszentelték.

A 19. század utolsó harmadából és a 20. század elejéről fennmaradt egyemeletes téglaépületek, többségében kereskedőházak a város egykori viszonylagos gazdagságát mutatják. Az eklektikus stílusú, díszes homlokzattal készült házak a középső-uráli dekoratív téglaépítészet emlékei. A számos kereskedőház mellett a stílus képviselője a leánygimnázium (1871) és a fiúgimnázium (1901) kétszintes épülete, a vasútállomás fogadóépülete (1885) és az általános iskola geometriai formákkal téglából kiképzett homlokzata is (1912). Ipari műemlék az egykori gőzmalom 3-4 szintes romos épülete (1890).

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. 26. Численность постоянного населения Российской Федерации по муниципальным образованиям на 1 января 2018 года. Orosz Szövetségi Állami Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2019. január 23.)
  2. A 2010. évi népszámlálás adatai. Oroszország statisztikai hivatala. [2013. február 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. április 12.)
  3. Uralizolator (uiz.su, hozzáférés: 2021-06-13)
  4. ELTEZA (elteza.ru, hozzáférés: 2021-06-13)

Források[szerkesztés]