Kamenyeczky István
| Kamenyeczky István | |
| Született | 1921. augusztus 2.[1] Kunágota[2] |
| Elhunyt | 2000. július 4. (78 évesen)[1] Bécs[1] |
| Állampolgársága | |
| Foglalkozása | szobrász |
| Iskolái |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kamenyeczky István témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Kamenyeczky István (Kunágota, 1921. augusztus 2. – Bécs, 2000. július 4.) magyar szobrász; a végtelen életláncolat szobrásza.
Életpályája és munkássága[szerkesztés]
Dohánykertész édesapját hamar elvesztette, őt és két testvérét – öccsét és húgát – édesanyja és nagyanyja nevelte fel. Először Battonyára költöztek, majd – lánytestvére után – ő is Makóra került. Stenger István makói kőfaragómester figyelt fel rá. Az ipariskola tanára, Loós János értékelte képességét, művészi hajlamát; sokszor mentesítette a tanterv elméleti órái alól, a szertárban külön szakmai feladatokban gyakorolhatta magát. Egy lelki konfliktus miatt öngyilkosságot kísérelt meg. Végül is Szegeden, Fábián Lajos kőfaragómesternél szabadult fel kiváló minősítéssel, ahol inasként és segédként dolgozott. 1948-ig Makón élt. Az ipariskolában Loós János kerámiaműhelyt létesített, az égetőkemencét Kamenyeczky készítette el. Megalakították a LoNKa (Loós János, Nagy Gyula, Kamenyeczky István) nevű kerámia üzemet. 1948-ban Pestre költözött, ahol szakmájában helyezkedett el, és esti tagozaton valamint magánúton végezte el a gimnáziumi tanulmányait. 1951-ben felvételizett a Képzőművészeti Főiskola szobrász szakára. Az első év végén mintázásból utasították el[3]. 1954-ben tett érettségi vizsgát. Vésnökként, kőfaragóként dolgozott magáncégeknél és állami vállalatoknál. 1956-os forradalomban részt vett a fegyveres harcokban, ezért 1956. november 10-én Andaunál átlépte az osztrák határt; Ausztriában telepedett le. 10 évig Lilienfeld egyik kolostorában kő- és fafaragó restaurátorként dolgozott. 1957–1961 között a bécsi Akademie der Bildende Künste (Bécsi Képzőművészeti Akadémia) hallgatója volt. Tagja volt a bécsi Művészeti Egyesületnek és a Szecessziónak. 1993-ban agyvérzés érte, ettől kezdve tolókocsival közlekedett.
Kiállításai[szerkesztés]
Egyéni[szerkesztés]
Válogatott, csoportos[szerkesztés]
- 1948 Makó
- 1968 Varsó
- 1969-1971, 1973-1974, 1977-1979, 1982, 1986 Bécs
- 1975 Linz
- 1976 Kismarton
- 1982 Budapest
Szobrai[szerkesztés]
- Kovách Aladár síremléke (1980)
- Anton Bruckner (Bécs, 1988)
- A szabadság világítótornya (Miklóshalma, 1991)
- Memento - 1956 (Kapuvár, 2007)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b c Petőfi Irodalmi Múzeum névtér, 2023. április 20.
- ↑ https://www.artothek.info/people/3284/stefan-kamenyeczky
- ↑ Ehhez hozzájárult tanárával szembeni bíráló magatartása, személyes összeütközése is
- ↑ Kamenyeczky István a Magyar Nemzeti Névtér oldalon
- ↑ Köztérkép.hu
Források[szerkesztés]
- Tóth Ferenc: Makói képzőművészek – képzőművészek Makón; Bába Kiadó, Makó–Szeged, 2010. ISBN 978-963-9881-76-1
- Kamenyeczky István, a végtelen életláncolat szobrásza - Sulinet.hu
- Magyar Hírek, 1981. március 7-i száma
További információk[szerkesztés]
- Kortárs magyar művészeti lexikon II. (H–O). Főszerk. Fitz Péter. Budapest: Enciklopédia. 2000. ISBN 963-8477-45-8
- Révai új lexikona XI. (Kad–Kla). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2002. ISBN 963-927-294-9
- Tisztelet a szülőföldnek. Külföldön élő magyar származású művészek kiállítása. Szerkesztette: Baranyi Judit. Budapest, Műcsarnok, 1982.