Kaliforniai vörösrák

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kaliforniai vörösrák
Franciaországba betelepített példány
Franciaországba betelepített példány
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Altörzs: Rákok (Crustacea)
Osztály: Felsőbbrendű rákok (Malacostraca)
Rend: Tízlábú rákok (Decapoda)
Alrendág: Folyami rákok (Astacidea)
Öregcsalád: Astacoidea
Család: Cambaridae
Nem: Procambarus
Ortmann, 1905
Alnem: Scapulicambarus
Faj: P. clarkii
Tudományos név
Procambarus clarkii
(Girard, 1852)
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Kaliforniai vörösrák témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kaliforniai vörösrák témájú médiaállományokat és Kaliforniai vörösrák témájú kategóriát.

A kaliforniai vörösrák (Procambarus clarkii) a felsőbbrendű rákok (Malacostraca) osztályának tízlábú rákok (Decapoda) rendjébe, ezen belül a Cambaridae családjába tartozó faj, amely eredetileg az USA déli részén volt honos, de azóta az egész világon elterjedt.

Előfordulása[szerkesztés]

A faj magyar neve félrevezető, mert eredeti otthona nem Kalifornia (bár utólag oda is behurcolták), hanem az Egyesült Államok déli része Floridától Texasig és Mexikó északkeleti régiója; a Mexikói-öbölbe ömlő folyók és patakok medencéinek lakója. Elterjedésének északi határa Ohio és Illinois állam. Szándékosan vagy véletlenül Európa, Ázsia, Afrika, Észak- és Dél-Amerika más országaiba is behurcolták, ahol inváziós fajként viselkedve kiszorítja a helyi rákfaunát. Elterjedését gyorsítja, hogy rákfarmokon tenyésztik, akváriumban díszállatként tartják és - különösen esős időben - több kilométert képes megtenni a szárazföldön is. Magyarországon vadon még nem észlelték.

Megjelenése[szerkesztés]

Vörösrák szemből

A kaliforniai vörösrák kifejlett példányai 6-12 centiméter közöttiek. Testtömege körülbelül 50 gramm. Színe barnásvörös vagy vörösesfekete. Rokonaihoz hasonlóan a fej és a tor összenőve pontszerű kiemelkedésekkel borított fejtort alkot és testét vékony de igen erős külső kitinpáncél védi, amelyet a növekedésével időnként le kell vedlenie. Feje elöl kihegyesedő, nyélen ülő szemei jól mozgathatóak. Öt pár járólába közül az első pár erőteljes ollóvá alakult át, amellyel a rák megragadja táplálékát. Ollói keskenyek és hosszúak, világosabb skarlátvörös kiemelkedésekkel borítottak. Potrohuk ízein további öt pár úszóláb található. A potroh felső oldalán sötét ék alakú mintázat húzódik végig. A fiatal példányok szürkék. Akváriumi díszállaként több színváltozatát is kitenyésztették, ismert narancssárga, kék vagy fehér vörösrák is.

Életmódja[szerkesztés]

Kaliforniai vörösrák a tokiói Természettudományi Múzeumban

A lassú folyású és álló vizek, tavak, mocsarak lakója; a sebes patakokban, folyókban más fajok váltják fel. Erősen territoriális, fajtársait agresszívan elüldözi a területéről. A környezeti viszonyokat illetően igen igénytelen faj. Ha élőhelye kiszárad vagy befagy, beássa magát az iszapba. Mindenevő: rovarokat, lárvákat, csigákat, dögöt, élő vagy korhadó növényeket egyaránt fogyaszt, de az állati eredetű táplálékot preferálja. Elsősorban éjszaka aktív, nappal pedig a kövek, fatörzsek alá rejtőzik.

Szaporodására késő ősszel kerül sor. A hím az ollóinál lefogva tartja a nőstényt és hozzásimul, miközben az ötödik járólábpár tövénél elhelyezkedő nyíláson keresztül kiereszti a farok nélküli spermiumait, amelyek a harmadik lábpárnál lévő póruson át behatolnak a nőstény testébe és ott megtermékenyítik a petéket. A nőstény ezután kibocsátja a petéit (200-500-at) és a hátára fekve, úszólábait mozgatva az úszólábakra tapasztja őket. A peték az anyára tapadva, biztonságban fejlődnek, míg a nőstény télre az iszapba ássa magát. Tavasszal a peték lárvákká alakulnak át, de két vedlésig anyjukon maradnak. Meleg éghajlaton évente két generációnyi rák is felnőhet. Igen gyors növekedésű faj, megfelelő körülmények között a 0,5 cm-es kikelő lárva három hónap alatt 8 cm-esre nőhet.

Jelentősége[szerkesztés]

Főtt rákok

A kaliforniai vörösrák ehető és az USA déli részén, különösen Louisianában, a főtt rák igen népszerű fogás. Már a 18. század óta tenyésztik, mára a rákfarmok több mint 48 ezer hektárra terjednek ki. 2002-ben 27,8 ezer tonna rák került ki az amerikai farmokról. A kínai termelés gyorsan lehagyta az amerikait, 2005-ben már 105 ezer tonnányit állítottak elő (bár valószínűleg az adat nem csak erre a fajra vonatkozik).

A vörösrák megeszi a vízicsigákat, amelyek patogén féregfajok köztesgazdái lehetnek.

Akváriumban díszállatként tartható. Etetése egyszerű mert szinte mindent megeszik, beleértve a vízinövényeket és a halakat is, ezért ajánlott egyedül tartani.

Sok országban - pl Dél-Európában - meghonosodott és gyorsan terjed kiszorítva az őshonos fajokat. Szerepel az Európai Unió inváziós fajokat felsoroló jegyzékén. Ezenkívül az aljzatfúró, ásó tevékenységével meggyengíti a gátakat és öntözőberendezéseket. Terjesztheti a rákpestist, a rákok Vibrio-fertőzését és egyes gerinceseket megbetegítő féregparazitákat is.

Források[szerkesztés]