Kaliforniai vörösrák

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Kaliforniai vörösrák
Franciaországba betelepített példány
Franciaországba betelepített példány
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Altörzs: Rákok (Crustacea)
Osztály: Felsőbbrendű rákok (Malacostraca)
Rend: Tízlábú rákok (Decapoda)
Alrendág: Folyami rákok (Astacidea)
Öregcsalád: Astacoidea
Család: Cambaridae
Nem: Procambarus
Ortmann, 1905
Alnem: Scapulicambarus
Faj: P. clarkii
Tudományos név
Procambarus clarkii
(Girard, 1852)
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Kaliforniai vörösrák témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kaliforniai vörösrák témájú médiaállományokat és Kaliforniai vörösrák témájú kategóriát.

A kaliforniai vörösrák (Procambarus clarkii) a felsőbbrendű rákok (Malacostraca) osztályának tízlábú rákok (Decapoda) rendjébe, ezen belül a Cambaridae családjába tartozó faj, amely eredetileg az USA déli részén volt honos, de azóta az egész világon elterjedt.

Előfordulása[szerkesztés]

A faj magyar neve félrevezető, mert eredeti otthona nem Kalifornia (bár utólag oda is behurcolták), hanem az Egyesült Államok déli része Floridától Texasig és Mexikó északkeleti régiója; a Mexikói-öbölbe ömlő folyók és patakok medencéinek lakója. Elterjedésének északi határa Ohio és Illinois állam. Szándékosan vagy véletlenül Európa, Ázsia, Afrika, Észak- és Dél-Amerika más országaiba is behurcolták, ahol inváziós fajként viselkedve kiszorítja a helyi rákfaunát. Elterjedését gyorsítja, hogy rákfarmokon tenyésztik, akváriumban díszállatként tartják és - különösen esős időben - több kilométert képes megtenni a szárazföldön is. Magyarországon vadon még nem észlelték.

Megjelenése[szerkesztés]

Vörösrák szemből

A kaliforniai vörösrák kifejlett példányai 6-12 centiméter közöttiek. Testtömege körülbelül 50 gramm. Színe barnásvörös vagy vörösesfekete. Rokonaihoz hasonlóan a fej és a tor összenőve pontszerű kiemelkedésekkel borított fejtort alkot és testét vékony de igen erős külső kitinpáncél védi, amelyet a növekedésével időnként le kell vedlenie. Feje elöl kihegyesedő, nyélen ülő szemei jól mozgathatóak. Öt pár járólába közül az első pár erőteljes ollóvá alakult át, amellyel a rák megragadja táplálékát. Ollói keskenyek és hosszúak, világosabb skarlátvörös kiemelkedésekkel borítottak. Potrohuk ízein további öt pár úszóláb található. A potroh felső oldalán sötét ék alakú mintázat húzódik végig. A fiatal példányok szürkék. Akváriumi díszállaként több színváltozatát is kitenyésztették, ismert narancssárga, kék vagy fehér vörösrák is.

Életmódja[szerkesztés]

Kaliforniai vörösrák a tokiói Természettudományi Múzeumban

A lassú folyású és álló vizek, tavak, mocsarak lakója; a sebes patakokban, folyókban más fajok váltják fel. Erősen territoriális, fajtársait agresszívan elüldözi a területéről. A környezeti viszonyokat illetően igen igénytelen faj. Ha élőhelye kiszárad vagy befagy, beássa magát az iszapba. Mindenevő: rovarokat, lárvákat, csigákat, dögöt, élő vagy korhadó növényeket egyaránt fogyaszt, de az állati eredetű táplálékot preferálja. Elsősorban éjszaka aktív, nappal pedig a kövek, fatörzsek alá rejtőzik.

Szaporodására késő ősszel kerül sor. A hím az ollóinál lefogva tartja a nőstényt és hozzásimul, miközben az ötödik járólábpár tövénél elhelyezkedő nyíláson keresztül kiereszti a farok nélküli spermiumait, amelyek a harmadik lábpárnál lévő póruson át behatolnak a nőstény testébe és ott megtermékenyítik a petéket. A nőstény ezután kibocsátja a petéit (200-500-at) és a hátára fekve, úszólábait mozgatva az úszólábakra tapasztja őket. A peték az anyára tapadva, biztonságban fejlődnek, míg a nőstény télre az iszapba ássa magát. Tavasszal a peték lárvákká alakulnak át, de két vedlésig anyjukon maradnak. Meleg éghajlaton évente két generációnyi rák is felnőhet. Igen gyors növekedésű faj, megfelelő körülmények között a 0,5 cm-es kikelő lárva három hónap alatt 8 cm-esre nőhet.

Jelentősége[szerkesztés]

Főtt rákok

A kaliforniai vörösrák ehető és az USA déli részén, különösen Louisianában, a főtt rák igen népszerű fogás. Már a 18. század óta tenyésztik, mára a rákfarmok több mint 48 ezer hektárra terjednek ki. 2002-ben 27,8 ezer tonna rák került ki az amerikai farmokról. A kínai termelés gyorsan lehagyta az amerikait, 2005-ben már 105 ezer tonnányit állítottak elő (bár valószínűleg az adat nem csak erre a fajra vonatkozik).

A vörösrák megeszi a vízicsigákat, amelyek patogén féregfajok köztesgazdái lehetnek.

Akváriumban díszállatként tartható. Etetése egyszerű mert szinte mindent megeszik, beleértve a vízinövényeket és a halakat is, ezért ajánlott egyedül tartani.

Sok országban - pl Dél-Európában - meghonosodott és gyorsan terjed kiszorítva az őshonos fajokat. Szerepel az Európai Unió inváziós fajokat felsoroló jegyzékén. Ezenkívül az aljzatfúró, ásó tevékenységével meggyengíti a gátakat és öntözőberendezéseket. Terjesztheti a rákpestist, a rákok Vibrio-fertőzését és egyes gerinceseket megbetegítő féregparazitákat is.

Források[szerkesztés]