Kaliforniai disznódelfin

Kaliforniai disznódelfin
	Két példány a természetes élőhelyén
	A faj mérete az emberhez viszonyítva
	Természetvédelmi státusz
	Súlyosan veszélyeztetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Osztály:	Emlősök (Mammalia);
Alosztály:	Elevenszülő emlősök (Theria);
Csoport:	Eutheria;
Alosztályág:	Méhlepényesek (Placentalia);
Öregrend:	Laurasiatheria;
Csoport:	Scrotifera;
Csoport:	Ferungulata;
Csoport:	Patások (Ungulata);
Rend:	Párosujjú patások (Artiodactyla);
Csoport:	Cetancodontamorpha;
Alrend:	Whippomorpha;
Csoport:	Cetaceomorpha;
Alrendág:	Cetek (Cetacea);
Részalrend:	Fogascetek (Odontoceti);
Csoport:	Delphinida;
Öregcsalád:	Delphinoidea;
Család:	Disznódelfinfélék (Phocoenidae);
Nem:	Phocoena; G. Cuvier, 1816
Faj:	P. sinus;
Tudományos név
	Phocoena sinus; Norris & McFarland, 1958
Elterjedés
	Elterjedési területe
Hivatkozások
	A Wikifajok tartalmaz Kaliforniai disznódelfin témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Kaliforniai disznódelfin témájú kategóriát.

A kaliforniai disznódelfin (Phocoena sinus) az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a disznódelfinfélék (Phocoenidae) családjába tartozó faj. Egyéb nevei: vaquita vagy kaliforniai barnadelfin.

Előfordulása

Csak a Kaliforniai-öböl legészakibb csücskében található, Nyugat-Mexikóban. A legkisebb elterjedési területű cetfaj. Leggyakrabban a Colorado folyó torkolata környékén fordul elő. Télen kissé északabbra vonulhat, nyáron pedig délebbre, de erre kevés bizonyító adat van. Élőhelyei régebben délebbre nyúltak a mexikói partok mentén. A part menti sekély, sötét vizű lagúnákban él, ritkán látható 30 méternél mélyebb vízben, viszont olyan sekély vizű lagúnákban is előfordulhat, hogy a háta a felszínre ér.

A létét veszélyeztető tényezők: vadászat, halászat, halászhálóba gabalyodás, szennyezés és élőhelyének tönkretétele.

Megjelenése, felépítése

Valószínűleg ez a legkisebb cetfaj. Behatárolt élőhelyén nehéz más fajjal összetéveszteni. Fakószürke mintázata bizonyos fényviszonyok között olajzöldnek vagy sárgásbarnának tűnhet, sok megfigyelő messziről „sötét” színűnek írta le. Hátúszója középen helyezkedik el. Az 1,2-1,5 méter hosszú felnőttek tömege 30–55 kilogramm, a 60–70 centiméteres újszülött tömege ismeretlen.

Életmódja

A természetben nagyon ritkán figyelhető meg. Nyugodt tempóban úszik, és táplálkozik, félénken kerüli a csónakokat. Lassú, előregördülő mozgással emelkedik a felszínre lélegezni, ritkán kelt hullámzást és csendesen tűnik el, gyakran hosszabb idő elteltével. Kilégzése jellegtelen, de hangos szuszogó hangot hallat, ami a közönséges delfinére emlékeztet. Sohasem látták még ugrani. Átlagos csoportmérete 1-10 egyed, de negyven példányt is láttak már együtt. Főleg halakat és polipokat vagy kalmárokat eszik. Napjainkra már kevesebb, mint 15 példány maradt. A kihalás szélen van.

Források

"A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján". IUCN. Hozzáférés: 2010. szeptember 7..
"A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában". Integrated Taxonomic Information System. Hozzáférés: 2010. augusztus 4..
Mark, Carwardine (1995). Bálnák és Delfinek. Határozó Kézikönyvek sorozat 11. Panem-Grafo. ISBN 963-545-052-4. {{cite book}}: Cite has empty unknown parameters: |accessyear=, |origmonth=, |accessmonth=, |month=, |chapterurl=, |origdate= és |coauthors= (súgó)
Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (editors). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3rd ed).

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap