Kęstutis litván nagyfejedelem
| Kęstutis | |
 | |
| Litvánia nagyfejedelme | |
| Uralkodási ideje | |
| 1381 – 1382 | |
| Elődje | Jogaila |
| Utódja | Jogaila |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Gediminas-ház |
| Született | kb. 1297 Senieji Trakai |
| Elhunyt | 1382. augusztus 15. Kreva Castle |
| Édesapja | Gediminas |
| Édesanyja | Jewna |
| Testvére(i) |
|
| Házastársa | Birutė[1] |
| Gyermekei |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kęstutis témájú médiaállományokat. | |
Kęstutis (kb. 1297 – 1382. augusztus 15.) Litvánia társuralkodója 1345 és 1377 között testvére, Algirdas nagyfejedelem mellett. Algirdas halála után elismerte annak fia, Jogaila (Jagelló) utódlását, de amikor megtudta hogy Jogaila a Teuton lovagrenddel ellen irányuló különalkut kötött, fellázadt ellene. 1281-1282-ben litván nagyfejedelem, majd Jogaila csellel elfogta és a fogságban meghalt.
Hatalomra jutása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése].png)
Kęstutis egyike volt Gediminas nagyfejedelem hét fiának. 1297 körül született. Még apja életében megkapta Szamogitia, Trakai, Grodno és Beresztje kormányzását. Birtokai az ország északnyugati határán húzódtak, amely ki volt téve a teuton lovagok állandó támadásainak.
Gediminas halála után, 1341-1345 között elvben öccse, Jaunutis volt a nagyfejedelem, de a központi hatalom gyakorlatilag hiányzott, az ország a Gediminas-fiak birtokaira esett szét. Kęstutis is megtartotta a korábban általa kormányzott területeket és részt vett fivéreinek diplomáciai és katonai akcióiban. Amikor Mantvydas testvére a teuton lovagokra támadt, feldúlta földjeiket és legyőzte néhány kisebb csapatukat, az utána következő béketárgyaláson ott volt Kęstutis és Algirdas is. Amikor másik testvére, a Galíciát és Volhíniát uraló Liubartas lengyel fogságba esett a fejedelemségért vívott háborúban, Kęstutis közreműködött szabadon engedésében. Ugyanebben a háborúban néhány betörést vezetett Mazóviába. 1342-ben Algirdassal együtt Pszkov segítségére sietett, amelyet megtámadott a Livóniai lovagrend. Ugyanebben az évben a maga nevében szerződést kötött Angliával, megengedte az angol kereskedőknek hogy szabadon beléphessenek birtokaira.
Társuralkodóként
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A teuton lovagok keresztes hadjáratai miatt egyre inkább nyilvánvalóvá vált, hogy a nagyfejedelemségben szükség van egy erős központi erőre. 1345-ben Kęstutis és Algirdas örök barátságot fogadott egymásnak és megegyeztek, hogy átveszik a hatalmat. Kęstutis elfoglalta Vilniust és fogságba ejtette Jaunutist. Az új nagyfejedelem Algirdas lett, de a litvánok által lakott országrészt Kęstutis kormányozta és a gyakorlatban társuralkodói hatalommal bírt. Algirdas a keleti, rutén és orosz háborúkat és diplomáciai kapcsolatokat kezelte és a meghódított, rutén nyelvű, ortodox keresztény vallású országrészt irányította. Kęstutisra hárult a lovagrend elleni védekezés nehéz feladata, amelyet több évtizedig sikerrel teljesített.
1360-ban a lovagok fogságába esett, de hamarosan szabadon engedték nagy számú német fogolyért cserébe. Később egy csatában még egyszer elfogták a lovagok és Marienburg börtönébe vetették. Innen egy litván származású lovag segítségével sikerült megszöknie és Mazóviába menekült, amelynek egyik hercege Kęstutis lányát, Danutát vette feleségül.
Harca Jogailával
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Algirdas 1377-ben meghalt és fiát, Jogailát nevezte meg utódjaként. Kęstutis elismerte az utódlást és segítette Jogailát, amikor bátyja, Andrej polocki herceg fellázadt ellene. 1379-ben Kęstutis és Jogaila közösen tíz évre szóló békét kötött a Teuton lovagrenddel, ám a következő év májusában Jogaila titkos szerződésre lépett a rend nagymesterével, Winrich von Kniprodével. Ebben Jogaila megígérte, hogy nem segíti meg nagybátyját teuton támadások esetén, kivéve ha ez a titkos megegyezés napvilágra kerülésével járna. Motivációja nem teljesen világos, talán tanácsadói befolyásolták vagy gyengíteni akarta kényelmetlenül nagy hatalmú nagybátyja befolyását vagy nyugati határát akarta biztosítani, mielőtt a tatárok szövetségeseként a Moszkvai fejedelemség ellen indult.
1381 augusztusában Kuno von Liebenstein, Osterode komturja elárulta Kęstutisnak a titkos szerződést. Kęstutis, kihasználva, hogy Jogaila egy polocki felkelés leverésében volt lefoglalva, elfoglalta Vilniust és elfogta a Polockból visszatérő unokaöccsét. Jogaila kénytelen volt lemondani a trónról és elfogadni Kęstutist nagyfejedelemnek. Cserébe megkapta Vityebszket és Krėvát.
1382. június 12-én, míg Kęstutis el volt foglalva Kaributas (Algirdas egy másik fia, aki Novgorod-Szeverszkij kormányzója volt) lázadásával, legidősebb fia, Vytautas pedig Trakaiban tartózkodott, Vilnius polgárai beengedték Jogaila seregét a fővárosba. A kereskedők elégedetlenek voltak Kęstutis gazdaságpolitikájával, ami miatt a livóniai árucsere visszaesett. Jogaila újból nagyfejedelemnek kiáltotta ki magát és a lovagrendtől kért segítséget. 1382 augusztusában Kęstutis és Jogaila seregei Trakai mellett találkoztak, hogy eldöntsék az ország sorsát. Csata helyett mindkét fél beleegyezett a tárgyalásokba, de amikor Kęstutis és Vytautas megérkezett Jogaila táborába, az lefogatta és Krėva várában bebörtönözte őket. Kęstutist öt nappal később, augusztus 15-én holtan találták a börtönében. Jogaila állítása szerint felakasztotta magát, de kevesen hittek a szavának. Jogaila nagy ünnepséget rendezett nagybátyja temetésére: testét fegyvereivel, kincseivel, lovaival együtt máglyán elégették. Vytautasnak később sikerült megszöknie és folytatta a harcot Jogaila ellen.
Családja
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Kęstutis ismeretlen nevű első felesége 1351 körül meghalt. Második felesége Birutė volt (1382 körül halt meg). Gyermekei:
- Vaidotas (†1401 után) Navahrudak fejedelme
- Vaišvilas († kb. 1387)
- Butautas (Henrik; †1381 után)
- Vytautas (kb. 1350 – 1430. október 27.) Litvánia nagyfejedelme
- Tautvilas (Konrád; †1390) Fekete Ruténia kormányzója
- Žygimantas (Zsigmond; kb. 1350 – 1440. március 20.), Trakai fejedelme, Litvánia nagyfejedelme
Kapcsolódó cikkek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Fordítás
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Кейстут című orosz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Антонович В. Б. Глава III. Ольгерд и Кейстут 1341—1377 // Монографии по истории Западной и Юго-Западной России. — С. 78.
- Lucas David — Preussishe Chronik. т. IV, стр. 146—146
- Т. Чацкий. О польских и литовских правах. т. I. стр. 60
- Kučinskas A. Kęstutis. — Vilnius: Mokslas, 1988. — p. 161. — ISBN 5-420-00623-5.
- Греков И. Б. Восточная Европа и упадок Золотой Орды. — С.152-153.
- Sužiedėlis S. Vaidotas // Encyclopedia Lituanica. — V. VI. — Boston, Massachusetts: Juozas Kapočius, 1970—1978. — pp. 21.
- Tęgowski J. Kiejstut // Pierwsze pokolenia Giedyminowiczów. — Poznań — Wrocław, 1999. — S. 196—232.
| Előző uralkodó: Jogaila |
Következő uralkodó: Jogaila |
- ↑ nem ismert (1891). "Бирута". Brockhaus and Efron Encyclopedic Dictionary. Volume IIIа, 1891 (orosz nyelven). IIIа. Szentpétervár: Brockhaus–Efron.