Küszkoncér

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Küszkoncér
Kifogott példány
Kifogott példány
Természetvédelmi státusz
Sebezhető
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii)
Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei)
Öregrend: Pontyszerűek (Ostariophysi)
Rend: Pontyalakúak (Cypriniformes)
Öregcsalád: Cyprinoidea
Család: Pontyfélék (Cyprinidae)
Alcsalád: Leuciscinae
Nem: Squalius
Bonaparte, 1837
Faj: S. alburnoides
Tudományos név
Squalius alburnoides
(Steindachner, 1866)
Szinonimák
  • Iberocypris alburnoides (Steindachner, 1866)
  • Leuciscus alburnoides Steindachner, 1866
  • Rutilus alburnoides (Steindachner, 1866)
  • Tropidophoxinellus alburnoides (Steindachner, 1866)
Elterjedés
Elterjedési területe
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Küszkoncér témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Küszkoncér témájú kategóriát.

A küszkoncér (Squalius alburnoides) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának a pontyalakúak (Cypriniformes) rendjébe, ezen belül a pontyfélék (Cyprinidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés]

A küszkoncér a Duero, Guadiana és Guadalquivir folyók vízgyűjtő területén él. Az Ibériai-félsziget álló- és lassú folyású vizeit kedveli. Alfaja, a Rutilus alburnoides hellenicus a görögországi Langadi folyóban él.

Megjelenése[szerkesztés]

A hal teste karcsú, nagyon nyújtott, oldalról lapított, orra hegyes, szájnyílása kicsi, ferdén felfelé irányuló. A pikkelyek nagyok, kerekdedek, 39-46 van az oldalvonal mentén. Mellúszói 17-18, hátúszója 10, farok alatti úszója 10-12 sugarú; a magas, keskeny hátúszó szegélye befelé ívelt, nagy farokúszója egészen a hátulsó szegélyéig pikkelyezett. Garatfogai egysorosak, 5-5. Háta sötét, zöldes, kékes fémfénnyel; kopoltyúfedői és oldalai ezüstösek, a kopoltyúfedők felső fele és az állkapocscsont (mandibula) feketék. Hasoldala fehéres. Az oldalvonal felett széles, sötét hosszanti sáv húzódik egészen a farokúszó kezdetéig. Testhossza 10-15 centiméter, legfeljebb 25 centiméter.

Életmódja[szerkesztés]

Az állat kis termetű koncérfaj, amely a vizek nyugodt részeit kedveli, ahol többnyire kis csoportokban és a felszín közelében tartózkodik. Tápláléka gerinctelenek, mint apró rákok, vízi rovarok és ezek lárvái.

Szaporodása[szerkesztés]

Április-májusban ívik csapatosan a sekély parti vizek növényzetében. Az ivadék 2-5 napi nyugalmi időszak után úszik el.

Források[szerkesztés]