Közép-tibeti nyelv

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Közép tibeti nyelv
དབུས་སྐད་ Dbus skad / Ükä
དབུས་གཙང་སྐད་ Dbus-gtsang skad / Ü-tsang kä
BeszélikTibetiek
TerületKína (Tibeti Autonóm Terület), Nepál, India
Beszélők száma1,2 millió (1990) fő
Nyelvcsaládsino-tibeti
   tibeti-kanauri?
    bodi
     Tibeti nyelvek
ÍrásrendszerTibeti írás
Nyelvkódok
ISO 639-3tibeti lhászai tibeti
A történelmi Tibet tartományai
A történelmi Tibet tartományai

A közép-tibeti nyelv, más néven dbus, ü vagy ü-cangi nyelvjárás, a legszéleskörűbben beszélt tibeti nyelv, amely a szabvány tibeti alapja. A többi tibeti nyelvet a közép-tibetihez képest szokták nevezni, déli-, keleti- és nyugati-tibeti nyelvjárásoknak.

A dbus és az ü nyelvjárások ugyanarra vonatkoznak. A dbus a tibeti དབུས་ átirata, míg az ü ugyanennek a szónak a kiejtése lhászai nyelvjárásban. Tehát, amit tibetiül úgy betűznek, hogy dbus, úgy ejtik, hogy ü. Mindkét nevet a lhászai „presztízs dialektusra” használják. A közép-tibeti három nyelvjárási csoportra osztható: ngari nyelvjárás a Brahmaputra forrásvidékén, cang nyelvjárás Sigace és Tasilhunpo vidékén, illetve ü, amelyen belül a lhászai az államigazgatás és a kereskedelem nyelve is egyben.[1]

Több kölcsönösen érthető közép-tibeti dialektus létezik a lhászai mellett, főleg a nepáli határ közelében fekvő területeken:[2]

területek: Limi (Limirong), Dolpo (Dolkha), Musztang (Lova, Loka), Humla, Nubri, Lomi, Drogpai Gola, Olangcsung Gola (valungge/halungge)
nyelvek: ceku, baszum, mugum,

Az Ethnologue nyelvkatalógus jelentése szerint a valungge nyelvet rendkívül jól értik a közép-tibeti nyelvet beszélők. A Glottolog adatbázis szerint a közép-tibeti nem számít külön nyelvnek.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Tibeti nyelv és írás. Elte.hu. (Hozzáférés: 2017. február 20.)
  2. N. Tournadre (2005) "L'aire linguistique tibétaine et ses divers dialectes." Lalies, 2005, n°25, p. 7–56 [1]