Köpesdy Sándor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Köpesdy Sándor (Kiskunfélegyháza, 1840. december 10.Budapest, 1925. március 29.) főgimnáziumi igazgató, pedagógiai író.

Életútja[szerkesztés]

A gimnázium két alsó osztályát szülővárosában, a többit a budapesti kegyesrendieknél végezte; a pesti egyetemen bölcseleti hallgató volt negyedfél évig. 1864. novembertől a budapesti királyi katolikus főgimnáziumnál, később a II. kerületi főreáliskolánál mint póttanár működött. 1865. február 22-én a bajai főgimnáziumhoz a magyar irodalom és története helyettes tanárává nevezték ki. 1867. június 2-án a latin és görög nyelvből és irodalomból tett vizsgálat után magyar és német előadási nyelvre képesíttetett. Baján töltött kilencedfél évi működése után a közoktatási kormány a budapesti királyi katolikus főgimnáziumhoz helyezte át. 1881-től a budapesti VII. kerületi magyar királyi állami gimnázium igazgatója volt, majd az V. kerületi állami főgimnáziumban működött mint igazgató-tanár. Kitűnt a tanítás szemléltető eszközeinek gyűjtésében, sőt ilyen eszközöket maga is készített; az iskolai turistaságnak egyik, úttörője, mint ilyen tanítványaival hazánkban és Olaszországban több utazást tett.

Cikkei a Riedl Szende szerkesztette Kritikai Lapokban. (1863. könyvism.), a Heti Szemlében (1870. Az írás eredete és fejlődéséről), a bajai gymnasium Értesítőjében (1870. Az olympi istencsalád alakulásai), az Országos Tanáregylet Közlönyének (1873-74. szerkesztője volt, később is munkatársa, 1886. Magunkról magunknak, a latin és görög classicusok kiadásainak használatáról), a budapesti V. kerületi kir. katolikus főgimnázium Értesítőjében (1874. M. Tullius Cicero és levelei); a budapesti VII. kerületi állami főgymnasium Értesítőjében (1882. Az iskola alapításának és első éves történetének vázlata); az Egyet. Philol. Közlönybe és más lapokba (Középpárt, Nemzeti Hirlap, 1848. A Hon, Ellenőr, Nemzet stb.) írt tanügyi és ismeretterjesztő cikket; a Magyar Nyelvtörténeti Szótárnak is munkatársa volt.

Munkái[szerkesztés]

  • A görög irodalom története. Pest, 1873. (Ism. Uj M. Sion.)
  • M. T. Cicero válogatott levelei. Magyarázta. Budapest, 1874. (4. jav. kiadás. Bpest, 1896. Görög és latin remekírók gyűjteménye 35.)
  • M. T. Cicero két beszédje: Pro Sexto Roscio Amerino és De imperio Ca. Pompei. Magyarázta. U. ott, 1875. (Ujabb kiadása 1899 ugyanott Pro Archia poeta czímű beszéddel megtoldva.)
  • Magyar-latin és latin-magyar kéi szótár. U. ott, 1881-82. Két rész. (Holub Mátyással együtt. I. 2. kiadás. II. 3. jav. k. U. ott, 1894. Ism. Egyet. Philol. Közlöny 1895.)
  • M. Tullii Ciceronis in L. Sergium Catilinam orationes quatour. Magyarázta. U. ott, 1882. (Jeles írók iskolai Tára XVIII.)
  • Tanügyünk és a középiskolai Törvényjavaslat. U. ott, 1882.
  • M. Tullii Ciceronis De Officiis libri tres. Magyarázta. U. ott, 1887. (Görög és latin classicusok gyűjteménye.)
  • Praeparatio Cicero beszédjeihez Catilina ellen. I. füzet. Cat. I. II. 1-6. fej. U. ott, 1891. (Latin Praeparatiók XI.)
  • A görög irodalomtörténet synchronistikus táblája. U. ott, 1898.

Szerkesztette a Kritikai Szemlét 1878-ban Budapesten, melyből azonban csak három füzet jelent meg, és a Középiskolai könyvek Tára 1891-93.

Források[szerkesztés]