Kínai boróka

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Kínai boróka
SabinaChinensis3.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Toboztermők (Pinophyta)
Osztály: Tűlevelűek (Pinopsida)
Rend: Fenyőalakúak (Pinales)
Család: Ciprusfélék (Cupressaceae)
Alcsalád: Ciprusformák (Cupressoideae)
Nemzetség: Boróka (Juniperus)
L.
Fajcsoport: Sabina
Faj: J. chinensis
Tudományos név
Juniperus chinensis
L.
Szinonimák
  • Juniperus x media Van Melle
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Kínai boróka témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kínai boróka témájú médiaállományokat és Kínai boróka témájú kategóriát.

A kínai boróka (Juniperus chinensis) a ciprusfélék családjába tartozó örökzöld növényfaj.

Előfordulása[szerkesztés]

Kelet-ázsiai faj:

hatalmas területen nő.

Egyre többfelé ültetik.

Megjelenése[szerkesztés]

Nagyon változékony faj. 5–10 m magas (eredeti termőhelyén a 20 m-t is elérő), többnyire kúp alakú fa – a mi éghajlatunkon többnyire nagyobbacska bokor marad. Törzse elágazó, kérge barna, rostos bordákra tagolt, repedezett. Ágvégei bókolva lehajlanak. Fiatal hajtásai fölfelé ívelnek vagy lecsüngenek.

Hajtásain váltakozva nőnek az 1,5 cm-es pikkelylevelek és az 1 cm-es, igen szúrós tűlevelek (utóbbiak hármas örvökben). A sárgászöld tűlevelek felső oldalán két fehér, viaszos sáv fut végig, ami a növény lombozatát mutatós szürkéskékké–kékeszölddé teszi. Robusztus, tompa csúcsú pikkelylevelei középen kissé befűzöttek, gyantamirigyesek de nem gyantásak.

Tobozbogyója gömbölyű vagy hengeres – fiatalon fehér, utána kékes, az érett bogyó lila.

Nemi kétalakúsága jól látható:

  • A porzós példányok termete karcsúbb, lombjuk kékeszöld. Az alsó ágakon és fiatal hajtásaikon tűlevelek nőnek, a növény egyéb részein pikkelylevelek.
  • A termősek szélesebb oszlop alakúak, hajtásaik sűrűbben állnak. Szinte kizárólag pikkelyleveleik vannak; tűleveleket csak a bokor belsejében találhatunk (Czáka, Rácz).

Életmódja, termőhelye[szerkesztés]

Szinte bármilyen talajon megél, de napos helyen és tápdús talajon dúsabban nő. Teljesen télálló. A párás klímát kedveli, az átültetést rosszul tűri.

Változatai[szerkesztés]

  • J. chinensis var. aurea
  • J. chinensis var. tsukusiensis Masam. – Közép-Tajvanon és Dél-Japánban honos; állítólag Kína egyes részein is. Nagyon ritka.

Kertészeti változatok[szerkesztés]

  • J. chinensis ‘Expanza variegata’
  • J. chinensis ‘Hetzii’ – 4–5 (Magyarországon 1,5–2) m magasra és 3–5 m szélesre nő; ágai rézsút leállnak. Levelei közt több a pikkely-, mint a tűlevél. A szárazságot viszonylag jól tűri, teljesen télálló. Gyorsan nő, könnyen szaporítható (Józsa).
  • J. chinensis ‘Kaizuca’ – Európába Japánból hozták be az 1920-as években. 5–8 m magas, széles kúp alakú. Pikkelylevelei sötétzöldek. A meleget és a szárazságot is jól tűri.
  • J. chinensis ‘Kuriwao Gold’ – Új-Zélandon nemesített változat. Ágai rézsútosan felállók, fiatal lombja aranysárga, később sárgászöld. Eleinte széles, szabálytalan kúp alakú, később felfelé törő. Mintegy 2 méter magasra nő, igénytelen.
  • J. chinensis ‘Old Gold’ — a ‘Pfitzeriana Gold’ mutációjából szaporították el; elődjénél sokkal terülőbb jellegű. Lombja és a fiatal hajtások aranysárgák; ezt a színt télen is megtartja, de árnyékban kissé visszazöldül.
  • J. chinensis ‘Pfitzeriana’ – Az alapfajnál gyorsabban növő, elfekvő változat; ágai vízszintesen állnak. Jellegzetes alakját attól kapja, hogy Oldalágai ívesen elállnak, alsóbbrendű elágazásai pedig kissé oldalt bókolnak, amitől koronája rendezetlen benyomást kelt. Az idősebb példányok 3–5 m-re felmagasodnak. Lombja hamvas szürkészöld; az alapváltozatnál kevésbé tűleveles; pikkelylevelei üde zöldek. A közepesen párás környezetet kedveli sok csapadékkal — a száraz és meszes talajon megsárgul, majd elpusztul. Teljesen télálló (Józsa). Bár alapjában porzós virágú, vegetatívan szaporított változat, némelyik bokor termést is érlel. A legtöbb talajon jól nő; a szárazságot viszonylag jól tűri. Napos helyeken bokra tömörebb lesz, mint árnyékban (Czáka, Rácz).
  • J. chinensis ‘Pfitzeriana Gold’ — A ‘pfitzeriana’ sárga lombú változata; annál kissé laposabb és lassabban is nő. Fiatal hajtásvégei árnyékban visszazöldülnek. Sok napsütésre van szüksége (Józsa).
  • J. chinensis ‘Pfitzeriana Glauca’ — A ‘pfitzeriana’ ezüstös lombú változata; elterülő fajta. Lombja főleg tűlevelekből áll (Józsa).
  • J. chinensis ‘Plumosa’ – Féltörpe, nővirágú; legfeljebb 1,5–2 m magas. Tűlevele nagyon kevés van; lombja télen-nyáron sötétzöld. A szárazságot egyáltalán nem tűri, de ha nem szárad ki, akkor télálló (Czáka, Rácz).
  • J. chinensis ‘Plumosa Aurea’ – 1–1,5 m magasra nő. Pikkelylevelei kihajtásuktól nyár végéig aranysárgák, ősszel bronzosra színeződnek.
  • J. chinensis ‘Rakéta’ – közepes tempóban 6–10 m magasra növő, oszlopos. Termése fehér, szeptembertől februárig a növényen marad.
  • J. chinensis ‘Stricta’ – alacsony; legfeljebb 2 m magasra nő.

Felhasználása[szerkesztés]

Kertekben dísznövénynek, cserépben bonszainak ültetik.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]