Kántokmadár
 | ||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
.jpg) | ||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett       | ||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||
| Euphonia violacea (Linnaeus, 1758) | ||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||
 | ||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Kántokmadár témájú rendszertani információt.
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kántokmadár témájú médiaállományokat és Kántokmadár témájú kategóriát.
|
A kántokmadár (Euphonia violacea) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a pintyfélék (Fringillidae) családjába tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1758-ban, a Fringilla nembe Fringilla violacea néven.[3]
Alfajai
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Euphonia violacea aurantiicollis A. W. Bertoni, 1901
- Euphonia violacea rodwayi (T. E. Penard, 1919)
- Euphonia violacea violacea (Linnaeus, 1758)[2]
Előfordulása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Dél-Amerikában, Argentína, Brazília, Francia Guyana, Guyana, Paraguay, Suriname, Trinidad és Tobago, valamint Venezuela területén honos.
Természetes élőhelyei a szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki esőerdők, száraz erdők, szavannák és cserjések, valamint vidéki kertek. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Megjelenése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Testhossza 10 centiméter,[5] szárnya 6 centiméter, farka 4 centiméter, testtömege 14 gramm. Homloka és egész alsó teste sárga, hátoldala a homlokától kezdve acélkék, a szárnyfedőkön és a tövük belső oldalán a fehér szélű evezőtollak külső szegélye fémes zöld. A farktollak felül kékeszöldek, alul feketék, a két szélső toll belső zászlója és szára fehér. A tojó háti oldala zöld, hasi oldala alul sárgásszürke; evező- és kormánytollai szürkésbarnák. A fiatalok a tojókhoz hasonlítanak. A hímek átmeneti tollazata felül acélkék, alul sárgán foltos.
.jpg) |
_-Brazil-8.jpg) |
 |
Életmódja
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Tápláléka kisebb gyümölcsökből és rovarokból áll.
Természetvédelmi helyzete
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma ugyan csökken, de még nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "A Jboyd.net rendszerbesorolása". Hozzáférés: 2025. szeptember 21..
- 1 2 "A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában". Integrated Taxonomic Information System. Hozzáférés: 2025. szeptember 21..
- ↑ "Avibase". Hozzáférés: 2025. szeptember 21..
- 1 2 "A faj adatlapja a BirdLife International oldalán". Hozzáférés: 2025. szeptember 21..
- ↑ "Oiseaux.net". Hozzáférés: 2025. szeptember 21..
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Brehm: Az állatok világa
- "A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján". IUCN. Hozzáférés: 2025. szeptember 21..
- "Xeno-canto.org - a faj hangja és elterjedési térképe".
