Johan de Witt
| Johan de Witt | |
 | |
| Egyesült Tartományok Raadspensionaris-e | |
| Hivatali idő 1653 – 1672 | |
| Előd | Adriaan Pauw |
| Utód | Gaspar Fagel |
| Született | 1625. szeptember 24.[1][2][3][4][5] Dordrecht[6][7] |
| Elhunyt | 1672. augusztus 20. (46 évesen)[8][9][1][2][3] |
| Szülei | Jacob de Witt |
| Házastársa | Wendela Bicker (1655. január 30. – , Amszterdam) |
| Gyermekei | Ifj. Johan de Witt |
| Foglalkozás |
|
| Iskolái | Leideni Egyetem |
| Halál oka | lincselés |
| Vallás | Dutch Reformed Church |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Johan de Witt témájú médiaállományokat. | |
Johan de Witt (Dordrecht, 1625. szeptember 24. – Hága, 1672. augusztus 20.) holland államférfi, aki 1653 és 1672 között a Holland Egyesült Tartományok főminisztere volt. Michiel de Ruyter tengernaggyal a holland flotta újjászervezőjeként, a holland történelem egyik legnagyobb államférfiaként tartják számon.[11]
Élete[szerkesztés]
Édesapja Dordrecht polgármestere volt, majd miután az egyetemen matematikai tanulmányokat folytatott, ő is inkább politikai pályára lépett. Huszonnyolc évesen egészen a „raadpensionaris” pozícióig vitte az államigazgatásban, vagyis lényegében miniszterelnök lett. Háromszor is újraválasztották, 1658-ban, 1663-ban és utoljára 1668-ban.
A gond akkor keletkezett, amikor az ekkor kereskedelemben jól prosperáló Holland Egyesült Tartományok hadikiadásait de Witt lecsökkentette, hogy inkább a kereskedelmi hajóflottát finanszírozza. 1672-ben, a francia–holland háború kitörésekor ebből súlyos problémák származtak, az országot súlyos katonai vereségek érték, területének jelentős része francia megszállás alá került. A monarchiapártiak Orániai Vilmos kormányzó utasítására Johan de Wittet a fivérével, Cornelisszel együtt meggyilkolták, így Vilmos szerezte meg a korlátlan főhatalmat az Egyesült Tartományokban. Cornelist hazaárulás vádjával börtönözték be, itt látogatta meg bátyja, Johan 1672. augusztus 20-án, hogy elbúcsúzzon száműzetésre ítélt öccsétől, de ekkor egy királypárti milícia betört a börtönbe, és ott helyben meglincselték a de Witt fivéreket.
A legenda szerint a testvérek agyonlőtt és összekaszabolt holttesteit ezután egy rögtönzött bitófán kibelezték és állítólag fogyasztottak is belőlük, mások szerint viszont nem történt kannibalizmus, a felkoncolt holttestekből csupán „szuvenírként” vettek magukhoz darabokat egyesek. A bizarr esetet Alexandre Dumas is megírta A fekete tulipán című 1851-es regényében.[12]
-
Jan de Baen: A de Witt fivérek meglincselése című festménye (Rijksmuseum, Amszterdam) -
Pieter Fris: A De Witt fivérek meggyilkolása című festménye a főbb eseményekkel, hágai Történeti Múzeum
.jpg)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Johan de Witt
- ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Hrvatska enciklopedija (horvát nyelven). Miroslav Krleža Lexicographical Institute, 1999
- ↑ a b Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Витт Ян де, 2015. szeptember 28.
- ↑ a b ECARTICO (angol nyelven). (Hozzáférés: 2023. szeptember 2.)
- ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ MacTutor History of Mathematics archive. (Hozzáférés: 2017. augusztus 22.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 31.)
- ↑ Johan De Witt Dutch statesman. britannica.com. (Hozzáférés: 2021. március 25.)
- ↑ Klág Dávid: Meglincselték és megehették a miniszterelnöküket történelmük legrosszabb évében a hollandok. Telex.hu, 2021. január 20.
Források[szerkesztés]
- Eugene Byrne: Ettek a meglincselt miniszterelnökből?. BBC History Magazin / Index.hu, 2013. november 23.
|
Ez a holland személy életrajzát bemutató lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
|
Ez a politikusról vagy diplomatáról szóló lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
