Johan de Witt
Johan de Witt | |
Egyesült Tartományok Raadspensionaris-e | |
Hivatali idő 1653 – 1672 | |
Előd | Adriaan Pauw |
Utód | Gaspar Fagel |
Született | 1625. szeptember 24.[1][2][3][4][5] Dordrecht[6][7] |
Elhunyt | 1672. augusztus 20. (46 évesen)[8][9][1][2][3] Groene Zoodje[10][6][11] |
Szülei | Jacob de Witt |
Házastársa | Wendela Bicker (1655. január 30. – , Amszterdam) |
Gyermekei | Ifj. Johan de Witt |
Foglalkozás |
|
Iskolái |
|
Halál oka | lincselés |
Vallás | holland református egyház |
A Wikimédia Commons tartalmaz Johan de Witt témájú médiaállományokat. |
Johan de Witt (Dordrecht, 1625. szeptember 24. – Hága, 1672. augusztus 20.) holland államférfi, aki 1653 és 1672 között a Holland Egyesült Tartományok főminisztere volt. Michiel de Ruyter tengernaggyal a holland flotta újjászervezőjeként, a holland történelem egyik legnagyobb államférfiaként tartják számon.[13]
Élete
[szerkesztés]Édesapja Dordrecht polgármestere volt, majd miután az egyetemen matematikai tanulmányokat folytatott, ő is inkább politikai pályára lépett. Huszonnyolc évesen egészen a „raadpensionaris” pozícióig vitte az államigazgatásban, vagyis lényegében miniszterelnök lett. Háromszor is újraválasztották, 1658-ban, 1663-ban és utoljára 1668-ban.
A gond akkor keletkezett, amikor az ekkor kereskedelemben jól prosperáló Holland Egyesült Tartományok hadikiadásait de Witt lecsökkentette, hogy inkább a kereskedelmi hajóflottát finanszírozza. 1672-ben, a francia–holland háború kitörésekor ebből súlyos problémák származtak, az országot súlyos katonai vereségek érték, területének jelentős része francia megszállás alá került. A monarchiapártiak Orániai Vilmos kormányzó utasítására Johan de Wittet a fivérével, Cornelisszel együtt meggyilkolták, így Vilmos szerezte meg a korlátlan főhatalmat az Egyesült Tartományokban. Cornelist hazaárulás vádjával börtönözték be, itt látogatta meg bátyja, Johan 1672. augusztus 20-án, hogy elbúcsúzzon száműzetésre ítélt öccsétől, de ekkor egy királypárti milícia betört a börtönbe, és ott helyben meglincselték a de Witt fivéreket.
A legenda szerint a testvérek agyonlőtt és összekaszabolt holttesteit ezután egy rögtönzött bitófán kibelezték és állítólag fogyasztottak is belőlük, mások szerint viszont nem történt kannibalizmus, a felkoncolt holttestekből csupán „szuvenírként” vettek magukhoz darabokat egyesek. A bizarr esetet Alexandre Dumas is megírta A fekete tulipán című 1851-es regényében.[14]
-
Jan de Baen: A de Witt fivérek meglincselése című festménye (Rijksmuseum, Amszterdam) -
Pieter Fris: A De Witt fivérek meggyilkolása című festménye a főbb eseményekkel, hágai Történeti Múzeum
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Johan de Witt
- ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Hrvatska enciklopedija (horvát nyelven). Miroslav Krleža Lexicographical Institute, 1999
- ↑ a b Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Витт Ян де, 2015. szeptember 28.
- ↑ ECARTICO (angol nyelven). (Hozzáférés: 2023. szeptember 2.)
- ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ MacTutor History of Mathematics archive. (Hozzáférés: 2017. augusztus 22.)
- ↑ GND ID. (Hozzáférés: 2014. december 31.)
- ↑ a b c MacTutor History of Mathematics archive
- ↑ Mathematics Genealogy Project (angol nyelven)
- ↑ Johan De Witt Dutch statesman. britannica.com. (Hozzáférés: 2021. március 25.)
- ↑ Klág Dávid: Meglincselték és megehették a miniszterelnöküket történelmük legrosszabb évében a hollandok. Telex.hu, 2021. január 20.
Források
[szerkesztés]- Eugene Byrne: Ettek a meglincselt miniszterelnökből?. BBC History Magazin / Index.hu, 2013. november 23.