Japán kamélia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Teafélék
Európa egyik legöregebb kaméliafája a drezdai Pillnitz parkban
Európa egyik legöregebb kaméliafája a drezdai Pillnitz parkban
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Asterids
Rend: Hangavirágúak (Ericales)
Család: Teafélék (Theaceae)
Nemzetség-
csoport
:
Theeae
Nemzetség: Kamélia (Camellia)
Faj: C. japonica
Tudományos név
Camellia japonica
L.
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Teafélék témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Teafélék témájú médiaállományokat és Teafélék témájú kategóriát.

'Ella Ward Parson' kamélia virága
'Duchesse de Berry' kamélia virága
'Rubenscens Major' kamélia virága

A japán kamélia (Camellia japonica), amit a köznyelvben gyakorta egyszerűen kaméliának neveznek, a hangavirágúak (Ericales) rendjébe tartozó teafélék (Theaceae) családjába tartozó faj.

Származása, elterjedése[szerkesztés]

Eredeti hazája valószínűleg Kelet-Kína[1] és a környező szigetek. Európába a 19. század elején hozták be Japánból; először Milánó és Firenze környékén ültették. Mára betelepítették számos szubtrópusi éghajlatú területre, így Madeirára is. A mérsékelt égöv hidegebb részein kedvelt szobanövény.

Alfajok[szerkesztés]

  • japán kamélia (törzsváltozat) – C. japonica subsp. japonica
  • hókaméliaC. japonica subsp. rusticana

Megjelenése, felépítése[szerkesztés]

Fás szárú örökzöld. Az eredeti („vad”) kamélia mintegy 15 méter magasra is megnő;[2] a kertészeti változatok 2–3 méteresek. Hengeres, világosbarna, sima felszínű törzse elágazó. Ágai ferdén felállnak, koronája szétterül.

Szórtan álló levelei egyszerűek, tojásdadok. A sötétzöld, bőrnemű, fényes felületű levelek válla keskenyedik, a csúcsuk kihegyesedik. A szélük fogas, a levélnyél rövid. Erezetük szárnyas, élre futó.

Az eredeti („vad”) kamélia virága a rózsáéhoz hasonlít, szimpla, rózsaszínű; a kertészeti változatok virágai a legkülönfélébb árnyalatúak; egy-egy fán akár több szín (rózsaszín, vörös, fehér) is előfordulhat. A virág átmérője elérheti a 15 cm-t. Dupla virágú változatai is vannak.

Életmódja, termőhelye[szerkesztés]

Vadon különféle lomberdőkben nő. A laza, savanyú, kevés szerves anyagot tartalmazó talajt, a párás levegőt kedveli; száraz helyen a leveleit rendszeresen permetezni kell. A szárazságot nem bírja. Nagyon fényigényes, de a közvetlen, tűző napot nem bírja. A hőigénye közepes, de fagyérzékeny – rövidebben szólva rendkívül érzékeny növény. Ha a dézsában nevelt kaméliát áthelyezzük vagy akár csak elforgatjuk, elhullajtja bimbóit.

Dugványról szaporítható.

Felhasználása[szerkesztés]

Hosszú ideje dísznövényként ültetik, eközben az alapváltozatot a kisebb termetű kertészeti fajták váltották fel. Dísznövényként fő értéke, hogy szokatlan időpontban: február–márciusban (szubtrópusi éghajlaton már januártól) virágzik.

A művészetekben[szerkesztés]

Ifj. Alexandre Dumas: A kaméliás hölgy (La dame aux camélias) című regényének címszereplője rendszeresen kaméliavirágot vagy -csokrot tartott a kezében. A műből Giuseppe Verdi: Traviata címmel írt operát.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]