Jangcei tok
 | ||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Acipenser dabryanus | ||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||
Súlyosan veszélyeztetett       | ||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||
| Acipenser dabryanus Duméril, 1869 | ||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Jangcei tok témájú rendszertani információt.
 A Wikimédia Commons tartalmaz Jangcei tok témájú kategóriát.
|
A jangcei tok (Acipenser dabryanus) a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a tokalakúak (Acipenseriformes) rendjébe és a valódi tokfélék (Acipenseridae) családjába tartozó faj.
Nagyméretű édesvízi halfaj, bár hasonlóan a lazachoz életének egy részét a tengerben tölti. Ennek a halnak a kialakulása 140 millió évvel ezelőttre a dinoszauruszok idejére nyúlik vissza. Ezért egyfajta élő kövületnek lehet tekinteni és az egyre gyérülő állománya miatt szigorú védettség illeti. A kínai kormányzat "nemzeti kincsként" kezeli, hasonlóan az ezen a téren emlős párjának számító óriáspandához.
Előfordulása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Állománya védettséget élvez, mely Kína területén őshonos. Jelentősebb populációja a Jangce folyó vízrendszeréhez köthető, de a tengerparthoz közeli részeken előfordulhat a Csientang folyóban, a Min-folyóban és a Gyöngy-folyóban is.[1]
Az 1970-es években folytatott állományszám becslések még 2000 ívó egyeddel számoltak. Napjainkra ez már csak százas nagyságrendű lett. Ez a nagymértékű csökkenés elsősorban a környezetszennyezésnek és más emberi tevékenységnek volt köszönhető. Ilyen volt például az 1980-as évek elején épített Három-szurdok-gát, mely elzárta az ívóhelyre igyekvő jangcei tokok útját. De zavarja őket a folyókon megnövekedett hajóforgalom zaja és akár pusztulásukat is okozhatja a hajócsavarok által okozott sérülés.[2]
Megjelenése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A jangcei tok bazális halfaj, megjelenése a kréta időszakig vezethető vissza. Egyes tudósok szerint átmenetet képez a porcos halak (Chondrichthyes) és a csontos halak (Osteichthyes) között, ezért egyfajta porcos ganoidnak (Chondrostei) tekinthető. A hal testét különböző méretű vértpikkelyek (ganoid pikkelyek) fedik.[1]
Jellegzetes hegyes fejformája az orra felé vékonyodik és lemezszerűen ér véget. Szája alsó állású és orr része alatt a tokfélékre jellemző bajuszt visel. Testhossza 200 és 500 centiméter között mozog. Súlya 200-500 kilogramm közötti. Felnőtt példányai a négy métert is meghaladják és ekkora nagysághoz 450 kilogramm körüli súly párosul. Ezzel a nagysággal a tokok (Acipenser) között az előkelő harmadik helyen áll, mivel tőle nagyobbra a fehér tok (Acipenser transmontanus) és az atlanti tok (Acipenser oxyrinchus) nő.[1]
Életmódja
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Étrendjében elsősorban vízi állatok szerepelnek, például vízi rovarok, lárvák, kovamoszatok és más a vízben lévő humuszanyagok. Anadróm hal, mely azt jelenti, hogy az édesvízben ívik, de vándorformaként a tengervízben éri el az ivarérettséget. Élete során nagy utat tesz meg, hiszen a Kelet-kínai-tengerből a Jangce folyóban felfelé haladva, akár háromezer-kétszáz kilométert is vándorol az ivóhelyéig és ezzel a teljesítménnyel a megtett távolságot érintően a tokfélék között az elsőnek tekinthető.[2][3]
Szaporodása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A jangcei tok reprodukciós képessége gyenge. Életük során a tejesek három-négy alkalommal ívnak. Ilyenkor milliós nagyságrendű ikrát termel, de a viszonylag nagy darabszám ellenére közülük kevesebb, mint egy százalék válik életképessé.[3]
Védettsége
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Az 1970-es évektől kezdve Kína első számú védett hala. A jangcei tok biológiája és taxonómiája iránt nagy tudományos érdeklődés mutatkozik meg. A kutatók tanulmányozzák, hogy hogyan lehet megőrizni ezt a veszélyeztetett fajt és ennek keretében már több mesterséges telepítés is történt azért, hogy ez a hal természetes élőhelyén fennmaradhasson.[4]
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- 1 2 3 "Chinese sturgeon" (angol nyelven). Chinese Ministry of Culture. 2012. szeptember 29. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2012. március 26.
- 1 2 Stefan Lovgren (2007. augusztus 15.). ""Living Fossil" Fish Making Last Stand in China". National Geographic (angol nyelven). Hozzáférés: 2008. július 15.
- 1 2 Elaine WU (2008. július 15.). "At home in saltwater and fresh". South China Morning Post. Hong Kong.
- ↑ "Chinese Sturgeon Set Free" (angol nyelven). China.org.cn. 2005. április 29. 2008. szeptember 25. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2008. július 15.
További információk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- "Chinese Sturgeon Museum" (angol nyelven). crienglish.com. 2006. február 5. 2010. október 30. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2012. március 26.
- "Acipenser dabryanus (Duméril, 1869)" (angol nyelven). fao.org. Hozzáférés: 2012. március 26.
Internetes leírások a jangcei tokról
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- "A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján". IUCN. Hozzáférés: 2012. március 26.
- "A faj adatlapja a FishBase oldalán". FishBase. Hozzáférés: 2012. március 26.
- "Dabry's Sturgeon Acipenser dabryanus Duméril, 1869". BioLib.cz. Hozzáférés: 2012. március 26.
- "A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában". Integrated Taxonomic Information System. Hozzáférés: 2012. március 26.
- "Yangtze sturgeon (Acipenser dabryanus)" (angol nyelven). ARKIVE. 2010. július 9. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2010. október 12.
- "Acipenser dabryanus Dabry's Sturgeon" (angol nyelven). Encyclopedia of Life. Hozzáférés: 2012. március 26.
- "Acipenser dabryanus Duméril, 1869" (angol nyelven). uBio. Hozzáférés: 2012. március 26.
- "Acipenser dabryanus Duméril, 1869" (angol nyelven). UNEP-WCMC Species Database. Hozzáférés: 2012. március 26.[halott link]
