James Jerome Gibson

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
James Jerome Gibson
Született 1904. január 27.[1][2][3]
McConnelsville
Elhunyt 1979. december 11. (75 évesen)[1][2][3]
Ithaca
Állampolgársága amerikai
Házastársa Eleanor J. Gibson
Foglalkozása
Iskolái
Kitüntetései APA Award for Distinguished Scientific Contributions to Psychology (1961)
SablonWikidataSegítség

James Jerome Gibson (McConnelsville, Ohio, 1904. január 27.Ithaca, New York, 1979. december 11.) amerikai pszichológus.

A 20. század egyik kiemelkedő pszichológusa. A vizuális észlelés területén végzett kutatásokat. Munkásságára hatással volt a gestaltista és behaviorista szemlélet. Az ökológiai megközelítést képviselte.

Életpályája[szerkesztés]

Tanulmányai[szerkesztés]

A princetoni egyetemen szerezte doktorátusát. Herbert Langfeld volt a tanára. Disszertációját a formaészleléssel kapcsolatban írta, amihez Kurt Koffka[4] munkássága is alapul szolgált.

Munkássága[szerkesztés]

Gibson H. C. Warrennek és E. B. Holtnak tulajdonítja, hogy a behaviorista szemlélet felé fordult. Amikor a Smith College-ba ment, Koffka lett a munkatársa. Holt mellett ő volt még nagy hatással Gibson gondolkodásmódjára.

A magatartást és az észlelést vizsgálta, az ingerek észlelése és a viselkedés közötti kapcsolatot. Az ingerek jelentőségének bizonyítására vizsgálatokat végzett. Ezek közül a legismertebb a hadsereg pilótáinak a képességét felmérő vizsgálatok. A háború alatt felhasználták kutatási eredményeit, és segítségével pilótákat képeztek ki. Később a Cornellre ment dolgozni.

Gibson megközelítése eltért a klasszikus behaviorista megközelítéstől. Elmélete a magatartás és a fiziológiai folyamatok kapcsolatát magyarázza.

Hatással volt a behaviorista és a kognitív pszichológiára is. Az affordancia fogalmát alkotta meg, miszerint az inger egy részét közvetlenül észleljük és reagálunk rá. Ezen képesség kialakulását az evolúciónak tulajdonítja. A közvetlen észlelés fogalmát mondta ki. A konstruktív észleléssel együtt az észlelés során történő feldolgozásról alkotott elméletek közé tartozik.

Közvetlen észlelés[szerkesztés]

Gibson mondta ki ezt a fogalmat, miszerint nem egy mentális struktúra dolgozza fel az információt. Az észlelő számára egyértelmű információk vannak a vizuális mezőben, amiket közvetlenül von ki a környezetből. Az észlelés aktív folyamat. A tárgyak formája, színe, a mozgás és a mélység segíti az élőlényt abban, hogy azonosítsák a tárgyakat. Ezen elméletével Gibson bizonyította, hogy a vizuális mező ingereinek az észlelésben nagyobb szerepük van, mint ahogy azt előtte gondolták.

Díjak[szerkesztés]

  • APA Kiemelkedő Tudományos Munkásságért járó díj

Művei (válogatás)[szerkesztés]

  • The Ecological Approach to Visual Perception (1979)
  • The Perception of the Visual World (1950)

Eleanor Jack Gibson[szerkesztés]

Gibson tanítványa volt, majd Hull előadásait hallgatta a Yale Egyetemen. Később Gibson felesége lett. A Tudományos Haladás Amerikai szövetségének volt a tagja és ő is megkapta az APA Kiemelkedő Tudományos Munkásságért járó díját. Kutatásainak egyik témája volt a vizuális szakadék.

Források[szerkesztés]

  • Atkinson és munkatársai (2005). Pszichológia. Budapest: Osiris Kiadó
  • Eysenck, Michael W., & Keane, Mark T. (1997). Kognitív pszichológia. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó
  • Henley, B. Tracy; Thorne, B. Michalel (2000). A pszichológia története : Kapcsolatok és összefüggések. Budapest: Glória Kiadó
  • Pléh Csaba; Boross Ottilia (2004). Bevezetés a pszichológiába. Budapest: Osiris Kiadó
  • Szokolszky, A., Kádár, E. (1999). James J. Gibson ökológiai pszichológiája. Pszichológia, (19) 2, 245‒285.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Integrált katalógustár (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2014. május 4.)
  2. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. a b The Fine Art Archive. (Hozzáférés: 2021. április 1.)
  4. Kurt Koffka (1886-1941) német pszichológus.

További információk[szerkesztés]