Jakabházy Zsigmond

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Jakabházy Zsigmond
Jakabházy Zsigmond.jpg
Született 1867. május 26.
Kiskede
Elhunyt 1945. július 4. (78 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása farmakológus,
toxikológus,
orvos,
egyetemi oktató
Sírhely Fiumei Úti Sírkert
A Wikimédia Commons tartalmaz Jakabházy Zsigmond témájú médiaállományokat.

Jakabházy Zsigmond (Kiskede, 1867. május 26.Budapest, 1945. július 4.) farmakológus, toxikológus, orvos, egyetemi rektor. 1923-tól a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.

Életútja[szerkesztés]

Alapiskoláit Székelyudvarhelyen járta, orvosi oklevelét a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen szerezte meg 1891-ben. A későbbiekben, 1897–1898-ban a strassburgi, 1898-ban a lipcsei egyetemen folytatott tanulmányokat ösztöndíjjal. 1899-ben kinevezést kapott a kolozsvári egyetemre mint a kísérletes gyógyszerhatástan és gyógyszerismereti módszertan magántanára. 1901-ben – ugyancsak ösztöndíjjal – a grazi Károly Ferenc Egyetemen járt tanulmányúton, majd Kolozsvárra hazatérve adjunktusként folytatta az oktatómunkát. 1913-ban a gyógyszertan nyilvános rendes tanára lett, de 1919-ben – a román hűségeskü megtagadása miatt – el kellett hagynia az egyetemet. Oktatótevékenységét felfüggesztette, és rövid ideig az udvarhelyi Siménfalván orvosi praxist tartott. 1920-ban a felkérést elfogadva a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen a gyógyszerisme és méregtan nyilvános rendes tanára lett, és egészen 1937-es nyugdíjazásáig oktatott az intézményben mint a gyógyszerismereti intézet igazgatója. Időközben két tanéven keresztül, 1924–1926-ban betöltötte az orvostudományi kar dékáni tisztét.

Munkássága[szerkesztés]

Kolozsvári tanárainak egyike Lőte József volt, akinek közeli munkatársává lett. Főként gyógyszerismereti (farmakognóziai) munkássága jelentős, de behatóan foglalkozott a gyógyszerek és a mérgek hatásmechanizmusával is. 1906-tól 1915-ig tagja volt az Értekezések az Erdélyi Múzeum-Egyesület Orvos-természettudományi Szakosztályából című szakfolyóirat szerkesztőbizottságának.

Társasági tagságai és elismerései[szerkesztés]

Tudományos eredményei elismeréseként 1923-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották. 1906 és 1915 között az Erdélyi Múzeum-Egyesület orvosi és természettudományi osztályának titkára, 1935–1943 között a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság elnöke volt.

Főbb művei[szerkesztés]

  • Gyógyszerisme, Kolozsvár, 1895 (Nyiredy Gézával és Issekutz Hugóval).
  • Ideg-idomhatástani vizsgálatok aspirinnel, Kolozsvár, 1904.
  • Az urethranok hatásáról, Kolozsvár, 1910.
  • A különféle élvezeti szerekről, Kolozsvár, 1911.
  • A gyógyszerismeret kézikönyve, I–II. köt., Kolozsvár, 1913 (Issekutz Bélával).
  • A háború és a gyógyszerek, Kolozsvár, 1915.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]