Ugrás a tartalomhoz

Jakab József (pártmunkás)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jakab József
Született1896. április 1.
Budapest
Elhunyt1938. június 28. (42 évesen)
Leningrád
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásaorvos
Halál oka
SablonWikidataSegítség

Jakab József (Budapest, 1896. április 1.Leningrád, 1938. június 28.) orvos, pártmunkás.

Élete

[szerkesztés]

Gazdag értelmiségi család sarja. Apja középiskolai tanár volt. Érettségi vizsgáját 1916-ban tette le, mely után beiratkozott az Orvostudományi Egyetemre, bár szülei nem szerették volna, ha fiuk az orvosi pályát választja. Az egyetemen kapcsolódott be a baloldali diákmozgalom, illetve a Galilei Kör munkájába. Egyetemi évei alatt nyelvtanítással tartotta fenn magát. 1918. január 12-én miután feloszlatták a Galilei Kört, két új szervezetet hoztak létre a diákok: a Károlyi Kört, s az Ifjúmunkások Országos Szövetségét. Ezen utóbbi újságának volt Lékai János és Boross F. László mellett Jakab is szerkesztője. A Kommunisták Magyarországi Pártjának 1919-től fogva tagja volt. A kommün alatt a Vörös Hadseregben politikai biztosként működött, illetve megválasztották a KIMSZ 19 tagú Központi Vezetőségének (KV) titkárává, illetve a KV mellett működő Ellenőrző Bizottságnak is tagja lett. A bukás után előbb elrejtőzött, később pedig átcsempészték a jugoszláv határon. Innen előbb Bécsbe, majd Romániába menekült, ahol szintén a kommunista párt ifjúsági mozgalmában tevékenykedett. 1922-től 3 éven át Csehszlovákiában élt, ahol orvosi tanulmányokat folytatott. Tanulmányainak befejezése után a folyamatos zaklatások miatt 1925. október 11-én a Szovjetunióba ment, ahol mint orvos helyezkedett el. Dolgozott Jaltában, ahol tüdőbetegeket kezelt, illetve Gorlovkában. 1926 és 1937 között tagja volt az SZK(b)P-nek. Édesapja követte az emigrációban. Jakabot 1938. február 28-án az NKVD kémkedés vádjával letartóztatta, s halálra ítélték. 1938. június 28-án az ítéletet végrehajtották.[1]

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
  • Láng Péter. Megkésett emlékezés. (Egészségügyi Dolgozó, 1972. 9. sz. 5. p.)
  • A magyar munkásmozgalom történetének válogatott dokumentumai (6/A, 5/B kötet. Bp., 1958–1960.)
  • Simon Gy. Ferenc: A kivételes ember. (Magyar Ifjúság, 1968. december 29. 5. p.)
  • Svéd László: Utat tör az ifjú sereg. (Bp., 1962.)