Jack DeJohnette
| Jack DeJohnette | |
 | |
| Dzsesszfesztiválon Németországban, 2015-ben | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1942. augusztus 9.[1][2][3][4][5] Chicago[6] |
| Elhunyt | 2025. október 26. (83 évesen)[7][8] Kingston[8] |
| Iskolái | American Conservatory of Music |
| Pályafutás | |
| Műfajok | |
| Hangszer | |
| Tevékenység |
|
| Kiadók |
|
 | |
| Jack DeJohnette aláírása | |
| Jack DeJohnette weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Jack DeJohnette témájú médiaállományokat. | |
Jack DeJohnette (Chicago, 1942. augusztus 9.[1][2][3][4][5] – Kingston, 2025. október 26.[7][8]) kétszeres Grammy-díjas amerikai dzsesszdobos, zongorista, zeneszerző. Charles Lloyd, Freddie Hubbard, Keith Jarrett, Bill Evans, John Abercrombie, Alice Coltrane, Sonny Rollins, Miles Davis, Joe Henderson, Michael Brecker, Pat Metheny, Herbie Hancock és John Scofield zenészpartnere volt. 2016-ban a Rolling Stone a 40. helyre sorolta minden idők 100 legjobb dobosa listáján.
Pályakép
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Jack DeJohnette négytől tizennégy éves koráig tanult zongorázni. A chicagói American Conservatory of Musicon tanult. A középiskolában már inkább a dobolt. Zenei példaképe akkoriban Max Roach volt. Chicagóban a rhythm and bluestól a free jazzig mindent játszott.
1966-ban New Yorkba költözött, ahol John Patton orgonistával, Jackie McLeannel, Betty Carter és Abbey Lincolnnal dolgozott.
Ugyanebben az évben Herbie Hancockkal vette fel Michelangelo Antonioni Nagyítás című filmjének kísérőzenéjét.
1966-69 között Keith Jarretttel a Charles Lloyd Quartet tagja volt, amely nemzetközileg is ismertté tette. A Lloyd's csoport volt az első dzsesszzenekar, amely rock-közönségnek is játszott. DeJohnette többször utazott velük Európába és a Távol-Keletre.
Ebben az időben John Coltrane-nel, Thelonious Monkkal, Freddie Hubbarddal, Stan Getzzel, Chick Coreával, Keith Jarrettel, és Bill Evansszel is fellépett (vele az 1968-as Montreux-i Jazz Fesztiválon).
Miles Davis-szel
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Miután 1968 novemberében játszott néhány alkalommal Miles Davis-szel, a trombitás zenekarának tagja lett. Részt vett Davis egyik legfontosabb lemeze, a Bitches Brew felvételein, később közreműködött a Jack Johnson, a Live-Evil és az On the Corner lemezeken.
A hetvenes években
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Miután elhagyta Miles Davist, fúziós zenekart alapított. 1978-79 között Lester Bowie, Eddie Gómez, Terje Rypdal, John Surman, Kenny Wheeler és Jan Garbarek felvételein is részt vett. Az 1970-es években az ECM Records munkatársa volt. 1976-tól kezdve számos album jelent meg saját neve alatt, amelyeken DeJohnette orgonál és zongorázik. 1979-ben a „Special Edition” és az „Album Album” a Down Beat olvasói szavazását megnyerte.
Nyolcvanas évek és kései karrier
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Az Irresistible Forces (1987) lemeze fiatal zenészekkel egészült ki.
A nyugat-afrikai kora-játékos Foday Musa Suso-val 2005-ben megalapította saját független kiadóját (Golden Beams Productions).
Az 1980-as évek elejétől a Keith Jarrett Trio dobosa volt. Pat Metheny-vel, Ornette Colemannel, Michael Breckerrel is együttműködött. Az 1980-as évek végétől 2000-ig öt albumon is kísérte Sonny Rollinst.
Válogatott diszkográfia
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- The DeJohnette Complex (1968)
- Ruta and Daitya (és Keith Jarrett (1972)
- Sorcery (1974)
- Pictures (1976)
- New Directions (1978) (és John Abercrombie, Lester Bowie, Eddie Gómez)
- Special Edition (1979) (és Arthur Blythe és David Murray)
- Album Album (1984)
- In Our Style (és David Murray) (1986)
- Audio-Visualscapes (1988)
- Parallel Realities és Pat Metheny (1990)
- Dancing with Nature Spirits (1995)
- Oneness (1997)
- Invisible Nature (és John Surman) (2000)
- Music in the Key of Om (2005)
- Music from the Hearts of the Masters (és Foday Musa Suso) (2005)
- The Ripple Effect (és Ben Surman and Foday Musa Suso) (2005)
- Hybrids (és Ben Surman and Foday Musa Suso) (2005)
- The Elephant Sleeps but Still Remembers (és Bill Frisell) (2006)
- Oneness (2007)
- Peace Time (2008)
- Music We Are (2009)
- Sound Travels (2012) (és Esperanza Spalding, Tim Ries, Ambrose Akinmusire, Lionel Loueke)
- Made in Chicago (2013)
- In Movement (2015) (és Ravi Coltrane, Matthew Garrison)
- Return (2016)
- Hudson (2017) (és John Medeski, John Scofield, Larry Grenadier)
Díjai
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- 2007: Modern Drummer Hall of Fame
- 2012: Fellow of United States Artists
- 2012: NEA Jazz Master[9]
- 2009: Grammy-díj for Best New Age Album
- 2022: Grammy-díj for Best Jazz Instrumental Album
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- 1 2 Német Nemzeti Könyvtár. "Gemeinsame Normdatei". Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Hozzáférés: 2014. április 27.
- 1 2 "SNAC" (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
- 1 2 "filmportal.de". Hozzáférés: 2017. október 9.
- 1 2 "Brockhaus Enzyklopädie". Brockhaus (német nyelven). F.A. Brockhaus.
- 1 2 "Proleksis enciklopedija". Proleksis Encyclopedia (horvát nyelven). Miroslav Krleža Lexicographical Institute. 2005.
- ↑ Német Nemzeti Könyvtár. "Gemeinsame Normdatei". Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Hozzáférés: 2014. december 14.
- 1 2 ndr.de. "Legendärer Jazz-Drummer Jack DeJohnette ist tot" (német nyelven). Hozzáférés: 2025. október 30.
- 1 2 3 "Jack DeJohnette, batteur de jazz de Miles Davis et Keith Jarrett, est mort" (francia nyelven). 2025. október 29. Hozzáférés: 2025. október 30.
- ↑ National Education Association (NEA)
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]