Keith Jarrett

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Keith Jarrett
(2003)
(2003)
Életrajzi adatok
Született1945május 8. (78 éves)
Allentown, Pennsylvania
Iskolái
Pályafutás
MűfajokFree jazz, Mainstream jazz, Avant-garde jazz, Jazz fusion, Post bop, Western classical music, Free Improvisation, Contemporary jazz
Aktív évek1966 -
Hangszerzongora, orgona
Díjak
  • Guggenheim-ösztöndíj (1972)
  • Léonie Sonnings musikpris (2004)
  • National Endowment for the Arts
Tevékenység
KiadókAtlantic Records, Impulse! Records, ECM/Universal Classics
IPI-névazonosító00063147688

Keith Jarrett weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Keith Jarrett témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Keith Jarrett (Allentown, Pennsylvania, 1945. május 8. –) amerikai dzsesszzongorista.

Pályafutása[szerkesztés]

Jarrett anyja (Kuzma Irma) magyarországi szlovén családból származott, a mai Muravidékről.

Muzikális családban nőtt fel, háromévesen kezdett zongorázni. Jóval tízéves kora előtt profiként turnézott, klasszikus zenét és saját kompozícióit adta elő. A hatvanas évek elején a Berklee College of Musicon tanult, majd hamarosan saját kisegyüttesét vezette.

1955-56-ban négy hónapot Art Blakey együttesében játszott, majd megelégelve a kimerítő utazásokat és a szervezetlenségeket, kilépett.

1966-ban csatlakozott Charles Lloyd kvartettjéhez, amellyel neve nemzetközileg is elismert lett.

1970-ben csatlakozott Miles Davishez, ahol egy darabig orgonált, majd elektromos zongorára váltott. Több Davis lemezen közreműködik (pl.:"Miles Davis At Fillmore", "Live Evil"). Valószínűleg ő az egyetlen, kivételes muzsikus, akinek játékán nem hagyott mély nyomot a Davisszel való együttműködés. Ez idő alatt saját neve alatt is készített felvételeket, ahol Charlie Haden, Dewey Redman és mások voltak a partnerei.

1971-ben kilépett Davis zenekarából, és visszatért az akusztikus zongorához. Az ebben az évben megjelent "Facing You" című lemeze jelentős visszhangra talált.

Jarrett nemcsak saját zenéje tekintetében lett jelentős, hanem a kortárs jazzben és részben az ECM Records fejlődésében is.

1974-ben két kvartettel dolgozott: egy európaival – Jan Garbarek (szaxofon), Palle Danielsson (bőgő), Jon Christensen (dob) – és egy amerikaival – Dewey Redman (szaxofon), Charlie Haden (bőgő), Paul Motain (dob).

Jarrett sajátos szólózongorista stílust alakított ki. Figyelemre méltó improvizációs adottságait különösen a szólókoncertjein használta ki, ahol két darab egy estét is kitölthetett.

A kulcsfontosságú, sarokkövet jelentő 1975-ös "The Köln Concert" lemezét európai turnéja alatt vették fel. Ez lett a legnagyobb példányszámban eladott műve.

Jarrett az idők során egyre közelebb került a klasszikus zenéhez, amit leginkább a szólókoncertjeinek felvételein lehet hallani.

1983-tól ismét zenekarral is dolgozott: Gary Peacock bőgőssel és Jack DeJohnette dobossal, akikkel több lemezt készített.

1985-ben egy japán turné után Jarrett művészeti szempontból válságba került, a szellemi és fizikai erőfeszítések valamint családi problémái miatt idegösszeomlást kapott. A mély depresszióból végül saját maga találta meg a kiutat: felkapta a fuvoláját, stúdióba vonult, és miközben játszott úgy érezte, teljes egészében kicserélődik. Ebből a zenei anyagból született a "Spirits" című lemez.

A felépülést követően ismét folyamatos koncertezések következtek mind szólóban, mind a trióval.

1996-ban egy állandó levertséget és fáradtságot okozó baktérium támadta meg, emiatt két és fél éven keresztül ki kellett hagynia a nyilvános szerepléseket.

1998-ban készítette pályafutásának egyik legkiemelkedőbb alkotását a "The Melody at Night With You" címmel.

Jarrett a dzsessz történetének legnagyobb rögtönzője. Kitűnően ötvözi a klasszikus zene és a dzsesszzongorázás nagy egyéniségeinek játékát. Jarrett minden zenét befogad és egyesít, amit saját világán átszűrve ad vissza. Nem véletlen, hogy nemcsak zenészberkekben és dzsessz-szerető közönség körében népszerű, hanem a lemezpiacon is sikeres.

Források[szerkesztés]

  • Gonda János: Jazz, Zeneműkiadó, 1979
  • Jazz-zenészek lexikona, Kossuth Könyvkiadó, 1993
  • Kerekes György: Jazzportrék II. Az ötvenes évektől az ezredfordulóig. Újratöltve; Pro Toto Könyvek, Bp., 2006 + CD