J. Walter Christie
| J. Walter Christie | |
 | |
| Született | John Walter Christie 1865. május 6. River Edge |
| Elhunyt | 1944. január 11. (78 évesen) Falls Church |
| Állampolgársága | amerikai |
| Nemzetisége | Amerikai Egyesült Államok |
| Foglalkozása | tervező mérnök |
 A Wikimédia Commons tartalmaz J. Walter Christie témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
J. Walter Christie (River Edge, New Jersey állam, 1865. május 6. - Falls Church, Virginia állam, 1944. január 11.) John Brinkerhoff Christie és Elizabeth Van Houten második gyermeke volt (később még három testvére született). Teljes anyakönyvezett neve John Walter Christie, amelyből később az első keresztnevet csak kezdőbetűjével használta.[1] Amerikai mérnök, a 19. - 20. század fordulójának egyik tehetséges konstruktőre. Pályafutása során foglalkozott gőzgépekkel, hadihajókkal, benzinüzemű motorok tervezésével és a járművek kialakításához szükséges minden részegység műszaki fejlesztésével. A legkiemelkedőbb eredményeit a harckocsik, azon belül is a futóművek fejlesztésével érte el.
Életpályája
A kezdetek
Már 16 évesen a Delamater Iron Works cégnél dolgozott, később gőzhajómérnöki és tengeralattjáró-tervezői beosztásokban. A spanyol-amerikai háború folyamán a haditengerészet számára tervezett lövegtornyokat. 1912-ben kerekes traktorok gyártásával és forgalmazásával foglalkozott, de ez az üzletág nem jött be számára.
Christie 1915-től foglalkozott harckocsik tervezésével, 1916-ban kerekekkel ellátott lövegtalpat hozott létre. Első munkái Forddal közösek, jelentős szerepet játszott az első amerikai harckocsi, az M1918 Ford létrehozásában. 1918-tól önállóan tervezett.
Az 1920-as években
Első önállóan tervezett harckocsija az M1919 Christie, amelynek érdekessége, hogy futóműve igen hasonlít a későbbi magyar V-3 és V-4 megoldásához. A két nagyméretű meghajtott görgő és a szintén nagyméretű visszafordító görgő között egy pár spirálrugóval ellátott kisméretű görgő helyezkedett el. Az M1921 Christie futóműve még ennek a továbbfejlesztése, ahol a belső futógörgők mérete nagyobb lett.
Az M1923 Christie első prototípusa már 1921-ben működőképes volt. Christie a mozgékonyságra helyezte a hangsúlyt: gyors járműveket hozott létre, amelyek egyben úszásképesek[2] voltak. Kompromisszumként harcjárműveinek páncélzata csekélynek mondható.
Christie terveiben merült fel először a lánctalp nélküli üzemmód, amely szintén a mozgékonyság növelését célozta. Egyedülálló - ma már megvalósított[3] - elképzelése szerint a könnyebb harckocsijait repülőszárnyakkal látta el, amelyeket a harctérre érkezés után le kellett oldani.[4]
Az M1928 Christie/T3 az első olyan harckocsija, amely a későbbi jellegzetes Christie-féle futóművel rendelkezett. Christie ezt Modell 1940 néven emlegette, mert szerinte legalább 12 évig nem haladják meg a műszaki színvonalát. Ezt a harckocsit 382 ezer dollár költségvetéssel hozta létre. A futómű szabadalmi oltalom alá került.
Hadászati elképzelései
Az Egyesült Államok hadseregének vezérkari főnöke, Gen. Charles P. Summerall az M1928 bemutatása alkalmával elégedett volt a teljesítménnyel és javasolta a jármű általános csapatpróbáit. A harckocsizók azonban ezt másképp látták: a vékony páncélzat miatt ellenezték rendszerbe állítását, hiszen e harckocsi páncélzatát akár egy páncéltörő puska is átütötte.
Christie ezzel szemben azt szorgalmazta, hogy a háborúkat a könnyűharckocsik tömeges alkalmazásával kell megnyerni, amelyeket az ellenséges hátországban gyorsan és hatékonyan pusztítják az élőerőt, az utánpótlási és hírközlő vonalakat. A könnyűharckocsi a harcban csak támogató fegyverként alkalmazandó, amelyek megkönnyítik, de nem döntik el a csata menetét.
A doktrinális vita végeredménye az volt, hogy az Egyesült Államok kormánya az M1928 tömegtermelésére hajlandó lett volna, de ekkor Christie megtagadta a licencjogot. E lépésére azért került sor, mert járművét előbb fejleszteni akarta, és a minden tekintetben megfelelő harckocsi előállítását tűzte ki célul maga elé. A sors iróniája, hogy egyetlen későbbi modelljét sem vásárolta meg a kormány.
1930-as évek
1929-30-ban lengyel megrendelés érkezett az M1928-ra, amelyet azonban nem tudott teljesíteni diplomáciai és pénzügyi bonyodalmak miatt. 1930-ban a Szovjetunió vásárolt két darabot, ezek képezték alapját a BT sorozatnak és a T-24-gyel kezdődő T sorozatnak.
Az 1930-as évekre Christie mint a különlegességek tervezője vált ismertté. Megalkotta az M1931 Christie és M1932 Christie működőképes prototípusait, amelyeknél különleges szempontként továbbra is a mozgkonyság (lánctalp nélküli üzemmód) és az úszásképesség állt az előtérben.
Az M1932 Christie tulajdonképpen csak tanulmányterv, az 1931-es könnyített, motorerőben felturbózott változata, amellyel óriási sebességet lehetett keréken és lánctalpon is elérni.
Az M1937 Christie már aig több néhány tengelynél, görgőnél és lánctalpnál.
A szovjet tapasztalatok alapján az angolok a Cruiser Tank Mark III harckocsi tervezésénél alkalmazták Christie terveit, majd 1941-ben a Cromwellnél.
A második világháború alatt
Az amerikai kormány a továbbiakban sem állított tömegtermelésbe egyetlen Christie-harckocsit sem. Miközben a T-34-esek, a BT-k ezreit ontották a szovjet gyárak, az alapul szolgáló modellek egyikét sem rendszeresítették az Egyesült Államokban.
A második világháború folyamán Christie még több modell terveit nyújtotta be, de egyiket sem fogadták el.
A ma a legjobb harckocsinak tartott M1 Abrams is Christie-féle futóművön közlekedik.
Jegyzetek
- ↑ Forrás: http://bergencountyhistory.org/Pages/cchousehistory.html
- ↑ Az úszásképesség jellemzésére az M1923 Christie alkalmas: 12 km/h-s úszósebességét a mai harcjárművek is éppen csak elérik.
- ↑ Az ötletet a desszantolható harckocsik alkalmazása valósította meg.
- ↑ OKAutó - Színes - Nagy találmányok: túlélõk és elfeledettek
Felhasznált irodalom
- Bombay, László dr. – Gyarmati, József – Turcsányi, Károly dr. (1999): Harckocsik. Zrínyi kiadó, Budapest ISBN 963-327-332-3