Isonzói gáztámadás
| Az isonzói gáztámadás | |||
 | |||
| Konfliktus | Olasz front (Első világháború) | ||
| Időpont | 1916. június 29. | ||
| Helyszín | San Michele-hegy | ||
| Eredmény | A készülődő olasz támadás késleltetése | ||
| Szemben álló felek | |||
| |||
| Szemben álló erők | |||
| |||
| Veszteségek | |||
| |||
.svg){kind=small}
Az isonzói gáztámadás az első világháborúban történt az olasz fronton a Doberdó-fennsík egyik magaslatán, a San Michele-hegyen 1916. június 29-én. Ez volt az osztrák–magyar hadvezetés egyetlen önállóan szervezett gáztámadása, egyben az első ilyen támadás az olasz fronton.
Előzmények[szerkesztés]
A márciusban lezajlott ötödik isonzói csata után egy több hónapos, viszonylag csendes időszak következett be ezen a frontszakaszon.
1 mg klór szaga már érződik 1 liternyi levegőben.
15 mg/l erősen kaparja a torkot.
30 mg/l köhögési és fulladási rohamot okoz.
60 mg/l rövid idő alatt fulladáshoz vezethet.
500 mg/l fölötti mennyiség azonnali halált okoz.
A klórgáz a szem nyálkahártyáján kicsapódva sósavoldatot képez, szétmarja a szemet. A szájüreg és az orrüreg nyálkahártyáján kiválva létrejövő savas oldat égési sérüléseket okoz. A tüdőbe jutó klórgáz kicsapódik a hörgőcskék nedves felszínén, és a képződő sav szétmarja a léghólyagokat. A mérgezett személyt saját, tüdejébe áramló testnedvei (vér, nyirok) ölik meg.
A gáztámadás[szerkesztés]
.jpg)
Ezt a viszonylagos nyugalmat az 1916. június 29-én 5 óra 15 perckor végrehajtott osztrák–magyar gáztámadás szakította meg. Ez volt az első világháború egyik legnagyobb gáztámadása[2] és az egyetlen, melyet az osztrák–magyar hadvezetés önállóan szervezett meg, illetve hajtott végre.[3]
Ebben a támadásban a 17. és a 20. honvéd hadosztályok kötelékében harcoló egységek vettek részt, pl. a budapesti 1. honvéd gyalogezred I. és III. zászlóalja.[4] A kifúvásos gáztámadást utászok végezték, akik kedvező széljárás és megfelelő, 2-3 m/s–os erősségű szél mellett a mérges gázt palackokból, földbe rejtett ólomcsöveken keresztül eresztették ki az olasz hadsereg állásai felé. Összesen 6 ezer palacknyi gázt használtak fel.
A támadás során alkalmazott klór- és foszgénkeveréktől a gáztámadás napján az olasz és magyar források szerint 5-6000 katona esett el, legnagyobbrészt az olasz oldalon. Magyar oldalon az 1. gyalogezred 3 közlegénye halt meg, több tucat magyar katona megsérült, Habsburg József emlékiratai szerint: „Gázmérgezés következtében megbetegedett [...] 20. honvéd hadosztálynál – 1 tiszt, 68 ember.”[5] Ez a tiszt Gerevich Aladár főhadnagy volt, a későbbi többszörös olimpiai bajnok kardvívó Gerevich Aladár édesapja.[6]
Következmények[szerkesztés]
A kegyetlen kínok közt meghalt több ezer olasz katona halálán túl a gáztámadás nem eredményezett komolyabb katonai sikereket. Az elfoglalt lövészárok-szakaszokat a magyar honvédek még aznap feladták, mert nem voltak védhetőek. A várható következő olasz támadást azonban sikerült hetekkel későbbre tolni.[7]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Német gáztámadás a keleti fronton 1916-ban. A felvételt egy orosz repülőgépről készítették.
- ↑ Bartha 80. o.
- ↑ Kiss Gábor: Harci gázok alkalmazása az első világháborúban. Nagyhaboru.blog, 2013
- ↑ Bartha 106-109. o.
- ↑ Habsburg József: A világháború amilyennek én láttam. III. kötet, 1928. (Táblázat)
- ↑ Bartha 319. o. Egykori ezredparancsnoka az 1939-ben írt emlékalbumban ezt írta a főhadnagyról: „A m. s. michelei gáztámadásnál gázmérgezést szenvedett.”
- ↑ Gáztámadás a Doberdó-fennsíkon, nagyhaboru.blog.hu. [2014. február 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. július 27.)
Források[szerkesztés]
- ↑ Bartha: Bartha Lajos, Dereánó Ödön. Az 1. honvéd gyalogezred története és háborús emlékalbuma, 489. o. (1939)
.png){kind=small}
