Isadora Duncan
| Isadora Duncan | |
 | |
| Született | Angela Isadora Duncan 1877. május 26. San Francisco, USA |
| Elhunyt | 1927. szeptember 14. (50 évesen) Nizza, Franciaország |
| Állampolgársága | amerikai, szovjet-orosz, francia |
| Nemzetisége | ír-amerikai |
| Házastársa | Szergej Jeszenyin (1922–1923) |
| Élettársa |
|
| Gyermekei |
|
| Szülei | Mary Dora Gray Joseph Charles Duncan |
| Foglalkozása | táncművész |
| Halál oka | ligature strangulation |
| Sírhelye | Père-Lachaise temető (87)[1][2] |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Isadora Duncan témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Isadora Duncan (San Francisco, 1877. május 26. – Nizza, 1927. szeptember 14.) amerikai táncosnő, akit a táncművészet megújítójának, a modern táncművészet alapítójának tartanak.[3][4] Szakított a klasszikus balett hagyományaival, a szokásoktól eltérően klasszikus zenére táncolt, mozdulatait a „természetesség jegyében” ókori görög mintára alkotta meg. Mezítláb, görög tógára emlékeztető ruhában táncolt. Előadásait nem csak zenei darabok, de műalkotások (festmények, költemények) is ihlették.[5] Szabad szellemű, emancipált nőnek tartották, akinek gondolkodásmódja (és életvitele) megelőzte korát.[6]
Élete[szerkesztés]
Ír bevándorlók családjában született San Franciscóban.[4] Édesanyja zongoraleckéket adott, a művészetek iránti szeretetre ő nevelte Isadorát, aki már gyerekkorában pénzért táncolt, és más gyerekeket tanított táncolni.[3] Sosem voltak gazdagok, így folyton költöztek a nyomor elől az Egyesült Államokon belül, majd Európában is. Európában Isadora először kerti partikon és kisebb összejöveteleken lépett fel, de híre gyorsan terjedt, szinte az egész kontinensen turnézott. Budapesten 1902-ben lépett fel az Uránia Színházban:
| „ | Egyik este jeleztem a zenekarnak, hogy ráadásul játsszák el Strauss Kék Duna keringőjét, amelyre aztán rögtönözve táncoltam. A siker frenetikus volt. A közönség felugrálva ünnepelt szinte szünet nélkül[5] | ” |
Ahogy ismertsége egyre nőtt, Isadora elkezdett tánciskolákat nyitni szerte Európában. Míg karrierje szárnyalt, magánélete többnyire szerencsétlen volt. Két gyermeke, a Gordon Craig díszlettervezőtől született Deirdre és a Paris Singer milliárdostól született Patrick, egy tragikus autóbaleset következtében a Szajnába fulladtak.
1917-ben ismerkedett meg Mercedes de Acosta költőnővel, akivel hosszan tartó, szenvedélyes szerelmi viszonyt kezdett.[7]
1922-ben Isadora Oroszországba utazott, ahol a bolsevik forradalomtól elragadtatva azonnal iskolát nyitott. Itt ismerte meg Szergej Jeszenyin költőt, aki 18 évvel volt fiatalabb nála. A szőke, kék szemű, akkor már erősen italozó Jeszenyin költészete és kisugárzása rabul ejtette Isadorát, bár egy szót sem tudtak váltani egymással, mert a nő nem beszélt oroszul, a költő pedig sem angolul, sem franciául. Isadorát vonzotta a költő kettős jelleme, amit Duncan így hívott: „angyal és ördög”.[8] Házasságuk nem tartott sokáig, Jeszenyin depresszív hajlama és Duncan hisztérikussága nem fért meg egymás mellett. Nem sokkal később Jeszenyin öngyilkos lett.
Volt férje halálát követően Duncan a francia tengerparton telepedett le, itt érte a halál 1927-ben. Egy sportkocsi kipróbálása közben sálja beleakadt a kerékbe és megfojtotta az asszonyt.[4]
Megfilmesítések[szerkesztés]
1968-ban Vanessa Redgrave főszereplésével emlékfilm készült az életéről Isadora címmel. 2005-ben a Jeszenyin című orosz televíziós minisorozatban Sean Young személyesítette meg.
Könyve magyarul[szerkesztés]
- Életem; ford. Galamb Zoltán, Nagy Borbála; L'Harmattan, Bp., 2009 (Tánctörténet)
További információk[szerkesztés]
- Remembering Isadora Duncan / Isadora Duncan emlékkönyv; szerk. Fenyves Márk, Pálosi István; Orkesztika Alapítvány, Bp., 2002 (Mozdulatművészeti sorozat)
- Isadora Duncan Nemzetközi Emlékfesztivál; in: Táncművészet, 2002, különszám
- Maurice Lever: Isadora Duncan. Egy élet regénye; ford. Szántó Judit; Európa, Bp., 2003
- Végvári Zsófia: Csontváry titokzatos múzsája: Isadora Duncan; magánkiadás, Bp., 2019
Források[szerkesztés]
- ↑ Beauvis and Langlade, Le columbarium du Père-Lachaise, 1992, 61
- ↑ Deux siècles d'histoire au Père Lachaise, 301
- ↑ a b Tánc.hu: Isadora Duncan. [2009. május 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. november 2.)
- ↑ a b c Művészeti Szakszervezetek Szövetsége: 80 éve halt meg Isadora Duncan
- ↑ a b Kaposi Viktória: Isadora Duncan öröksége. [2007. május 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. november 2.)
- ↑ About Isadora Duncan Archiválva 2012. augusztus 29-i dátummal a Wayback Machine-ben (angolul)
- ↑ Hugo Vickers. Loving Garbo: The Story of Greta Garbo, Cecil Beaton, and Mercedes de Acosta. Random House (1994)
- ↑ Jeszenyin-múzeum Archiválva 2011. április 9-i dátummal a Wayback Machine-ben (oroszul)
