Iosif Jumanca

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Iosif Jumanca
Erdély, Bánság és Partium kormányzótanácsa, 1918. A felső sorban balról az első Iosif Jumanca
Erdély, Bánság és Partium kormányzótanácsa, 1918. A felső sorban balról az első Iosif Jumanca
Született1893. december 23.
Fólya
Elhunyt1950. június 26. (56 évesen)
Văcărești-i börtön(wd)[1]
Állampolgárságaromán
Foglalkozásanyomdász[2]
újságíró
politikus
Tisztségeparlamenti képviselő
Politikai pályafutása
PártMagyarországi Szociáldemokrata Párt
Erdélyi és Bánsági Szociáldemokrata Párt(wd)
Román Szociáldemokrata Párt(wd)
A Wikimédia Commons tartalmaz Iosif Jumanca témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Iosif Jumanca, egyes magyar nyelvű forrásokban Jumanka József[3] (Fólya, 1893. december 23. – Văcărești-i börtön(wd)[4], 1950. június 26.) erdélyi román nyomdász, újságíró, szociáldemokrata politikus, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt román tagozatának majd az ebből megalakult Erdélyi és Bánsági Szociáldemokrata Pártnak (wd) a tagja, a Központi Román Nemzeti Tanács(wd) tagja, Erdély, Bánság és Partium kormányzótanácsa iparügyekért felelős tagja, romániai parlamenti képviselő.

Pályafutása[szerkesztés]

Az első világháború előtt és alatt[szerkesztés]

Nyomdásznak tanult, 1906-tól Budapesten dolgozott, ahol a Birautiu (Poporul Român) 1911-ben szabadult fel.[2][5]

1903-ban egyik alapító tagja volt a Magyarországi Szociáldemokrata Párt román tagozatának; ebből jött létre utóbb az Erdélyi és Bánsági Szociáldemokrata Párt(wd). Egyaránt elkötelezett volt az Osztrák-Magyar Monarchiában élő román kisebbség és a szociáldemokrácia eszméi iránt;[1] azért állt ki az önálló román szervezet mellett, mert úgy vélte, hogy sok román munkás nem csatlakozna a magyarok által vezetett politikai és szakszervezeti mozgalmakhoz a magyarosítástól való félelmükben. A magyarországi román vezetésű tagozatokat és szakszervezeteket alkalmasnak tekintette arra, hogy a dolgozókat a saját történelmükre tanítsa, és megvédje őket a magyarosítástól.[6]

Az első világháború végén, 1918. október 30-án megalakult a Központi Román Nemzeti Tanács(wd), azzal a céllal, hogy előkészítse Erdély egyesülését Romániával. A testületben hat fő képviselte a Román Nemzeti Pártot(wd) és hat fő a szociáldemokratákat; az utóbbiak között volt Jumanca is. Részt vett az 1918. december 1-jén tartott gyulafehérvári román nagygyűlésen, illetve a nagygyűlés előkészítő munkálataiban. A gyulafehérvári határozat megszövegezésekor a szociáldemokratáknak számos módosítást sikerült elérni: például az egyesülést nem a múlandónak tartott Román Királysággal, hanem Romániával mondták ki; az alapelvek közé beemelték a radikális földreformot, illetve az ipari munkások számára a fejlett nyugati országokéhoz megfelelő jogokat.[1][7][8]

1918. december 2-án Erdély, Bánság és Partium kormányzótanácsa tagjává választották, ahol az ipari ügyekért felelt; ezt a lépést az 1918. december 31-én tartott „ausztriai, magyarországi és erdélyi román internacionalista szocialisták” kongresszusa elítélte, mert szerintük a gyulafehérvári határozatot „az aradi burzsoá csatlósok egy csoportja” hozta, nem pedig a nép valódi képviselői. 1919. augusztus 4-én Jumanca Ion Flueraș-sal együtt kilépett a testületből, mivel az új erdélyi választójogi törvény nem rendelkezett megfelelően a nők szavazati jogáról, valamint a nemzeti kisebbségek képviseletéről.[7][9]

A két világháború között[szerkesztés]

A háború utáni időszakban elkezdődtek a tárgyalások a Román Királyság és az újonnan csatolt területek szocialista mozgalmai között. Ennek eredményeképppen 1920. októberében az erdélyi, bánsági és bukovinai szocialisták beolvadtak a Romániai Szocialista Pártba(wd). Az új területekről nyolc főt beválasztottak a párt vezetőségébe, köztük Iosif Jumancát is. 1921. januárban a párt országos tanácsának konferenciáján a kongresszusán megszavazták, hogy a párt megtartandó kongersszusán kommunista párttá alakulnak, illetve csatlakoznak a III. Internacionáléhoz. Ezt a határozatot a szociáldemokraták ellenezték, ezért kivonultak a párt vezetőségéből, és egy ideiglenes vezetőséget hoztak létre, amelynek Jumanca is tagja lett.[1][7]

1921. májusban a szocilaista mozgalom kettészakadt a Román Kommunista Párt alakuló kongresszusán A következő hónapban Jumanca, Flueraș, Gheorghe Grigorovici(wd), Ilie Moscovici(wd), Constantin-Titel Petrescu(wd) és mások megalakították a romániai szocialista pártok szövetségét; ez a szövetség 1927. májusában Romániai Szociáldemokrata Párttá(wd) alakult át. Jumanca bekerült a vezetőségbe, és benne is maradt az 1930-as, 1933-as és 1936-os kongresszusa után is.[1] 1925 és 1927 között a Gutenberg-Typograph című lapot, az erdélyi és bánsági nyomdászegyesület hivatalos közlönyét szerkesztette.[10]

Az 1928-as és az 1931-es parlamenti választásokon Jumancát képviselővő választották. Emellett 1932 és 1933 között a kolozsvári városi tanácsnak is tagja volt. 1933-ban a szenátus tagja lett, és 1937-ig tevékenykedett ebben a minőségben.[1]

1929-ben az erdélyi kormányzótanács minden tagját a Románia Csillaga érdemrenddel tüntették ki, Jumanca azonban ezt elvi okokból elutasította.[11] 1937-ben az I. Ferdinánd-rend(wd) lovagjává avatták.[12]

1938-ban II. Károly királyi diktatúrája során, a Nemzeti Újjászületés Frontja(wd) megalakuláskor azok közé a szociáldemokrata vezetők közé tartozott, akik a rendszeren belül maradtak, abban a reményben, hogy sikerül megváltoztatni a munkások helyzetét. A többi szociáldemokratához hasonlóan nem foglalkozott politikával, hanem a Társadalombiztosítási Központban dolgozva próbálta érvényesíteni a munkások igényeit.[1]

1944. április 12-én a többi szociáldemokrata vezető társaságában találkozott Iuliu Maniuval, a Nemzeti Parasztpárt vezetőjével, amelynek során egy lehetséges együttműködés programjáról tárgyaltak.[13] Más szocialista vezetőktől eltérően Jumanca nem vállalt tisztséget II. Károly kormányában, nem volt tagja a király parlamentjének, és nem működött együtt Ion Antonescu diktatúrájával, ezért az 1944. augusztus 23-i királyi puccsot(wd) követően az újjáalakuló Romániai Szociáldemokrata Párt vezetőségébe választották.[1]

A második világháború után[szerkesztés]

1946. márciusban, amikor a szociáldemokrata pártban szakadás következett be a kommunistákhoz közeledők és a közeledés ellenzői között, Iosif Jumanca szövetségesét, Constantin-Titel Petrescut(wd) követve csatlakozott a Független Szociáldemokrata Párthoz.[1] 1947. júniusban a párt felfüggesztette és fegyelmi bizottság elé állította.[14]

Az új kommunista hatóságok Jumancát és Titel Petrescut 1948. februárban tartóztatták le.[1] A kommunista sajtóban azzal a váddal illették, hogy a Jumanca és társai, Titel Petrescu utasítására a rendszer ellen fordították az ellátással elégedetlen munkásokat.[15]

A văcărești-i börtönben(wd) hunyt el, egyes tanúvallomások szerint a haláleset a szamosújvári börtönben történt, és csak átszállították holttestét a văcărești-i börtön kórházába, hogy eltüntessék a kínzások nyomait.[1]

Emlékezete[szerkesztés]

Mellszobra Gyulafehérváron

Az 1950-es években a kommunista propaganda álszocialistának,[16] árulónak,[17] a fasiszta országgyűlés tagjának,[18] opportunistának,[16][19] a burzsoázia kiszolgálójának[16][20] nevezte. Ugyanez az értékelés köszön vissza id. Tar Károly 1975-ben írt emlékiratában is: „A romániai szociáldemokraták is a III. Internacionálé ellen szavaztak, élen Jumancaékkal és Fluerasék talpnyalóival. Ő azok, akik 1943-ig szabotálták és megakadályozták az Egységfront megalakulását a háború elleni szervezkedésben. Így váltak ők is a többi árulóval együtt a háború előkészítőivé a Szovjetunió ellen. Ezt kívánták a kapitalisták érdekei, amit jól megfizettek az áruló áldemokratáknak.”[21]

A 21. században az 1918-as „nagy egyesülés” egyik fontos előmozdítójának tekintik, aki üldözést szenvedett a komunista Romániában.[22][23][24] Mellszobra, Ovidiu Simionescu alkotása a gyulafehérvári Egyesület-termet körbevevő, 1993-ban felállított szobrocsoport része.[25]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b c d e f g h i j k Stelian Neagoe: Un senator social-democrat în Parlamentul României. Revista de științe politice și relații internaționale, 4. sz. (2006)
  2. ↑ a b Nyomdászati lexikon. Szerk. Biró Miklós, Kertész Árpád, Novák László. Budapest: Biró. 1936.  
  3. ↑ Falusi Norbert: "Vince Sándor: Erdély forradalma" - 1918. Magyar kisebbség, XXIII. évf. 3–4. sz. (2018) 88–152. o.
  4. ↑ Egyes tanúvallomások szerint a szamosújvári börtönben hunyt el a kínzások következtében, és a văcărești-i börtön kórházába már csak a holttestét szállították át, hogy eltüntessék a bűntett nyomait; lásd Stelian Neagoe idézett cikkét.
  5. ↑ Erdélyi lexikon. Szerk. Osvát Kálmán. Nagyvárad: Szabadsajtó. 1928.  
  6. ↑ Revolution in Perspective: Essays on the Hungarian Soviet Republic of 1919. Ed. Andrew C. Janos, William B. Slottman. Berkeley: University of California Press. 1971. 113. o. ISBN 0520019202  
  7. ↑ a b c Főcze János: Szocialisták Erdélyben impériumváltás alatt és után (1918–1927). Múltunk, 2. sz. (2020) 38–66. o.
  8. ↑ Jancsó Benedek szerint „nyílt titok volt,” hogy a szociáldemokrata Jumanca és társa vonakodtak elfogadni a Romániával való egyesülést mindaddig, amíg biztosítékot nem kapnak a romániai demokratikus átalakulásra; „csak hosszas rábeszélés és egyenként 500 000 korona jutalomdíj fejében mondották ki pártjuk nevében az egyesüléshez való hozzájárulásukat.” lásd XIV. Transylvania Moribunda (A haldokló Erdély). In Jancsó Benedek: A román irredentista mozgalmak története. Budeapest: Bocskay-szövetség. 1920.  
  9. ↑ Szász Zoltán: Az erdélyi román polgárság szerepéről 1918 őszén. Századok, 2. sz. (1972)
  10. ↑ Fitz József: A magyar nyomdászat, könyvkiadás és könyvkereskedelem története 1. A mohácsi vész előtt. Budapest: Akadémiai. 1959.  
  11. ↑ Jumanca József szocialista képviselő visszautasította a csillagrendet. Nagyváradi Napló, XXXII. évf. 124. sz. (1929. június 6.)
  12. ↑ Az egyesülés ünnepe. A Ferdinand-rend lovagjai közé avatták a szocialista párt román vezetőit is. Keleti Újság, XX. évf. 20. sz. (1937. január 27.)
  13. ↑ Mariana Iancu: Destinul tragic al generației Marii Uniri. Cum au aranjat comuniștii procesul lui Iuliu Maniu: "Să convingeți credincioșii să ceară executarea lui". Adevărul, (2018. június 2.)
  14. ↑ A Szociáldemokrata Párt főtitkárságának közleménye a pártból történt kizárásokról és fefüggesztésekről. Erdély, IV. évf. 123. sz. (1947. június 4.)
  15. ↑ Hogyan szabotálták a termelési terveket. Romániai Magyyar Szó, II. évf. 353. sz. (1948. november 1.)
  16. ↑ a b c Constantin Daicoviciu, Bányai László, Victor Cherestesiu, Vasile Liveanu: A tömegek forradalmi harca – döntő tényező Erdély Romániával való egyesülésénél. Korunk, XVIII. évf. 1. sz. (1959)
  17. ↑ Szarvadi Tibor: Pártunk történetének aranylapjaiból 1921–1924. Igazság, IX. évf. 83. sz. (1951. április 8.)
  18. ↑ Tóth Sándor: Pártunk harca a fasizmus, az áruló szociáldemokraták ellen – antifasiszta népfront megalakításáért. Igazság, IX. évf. 107. sz. (1951. május 9.)
  19. ↑ Varga B. László: Az 1920. évi általános sztrájk évfordulója. Igazság, XVI. évf. 258. sz. (1954. november 2.)
  20. ↑ Victor Cherestesiu: Szocialisták és szociálsoviniszták a román munkásmozgalomban. Korunk, XVI. évf. 11. sz. (1957)
  21. ↑ id. Tar Károly: Nem így akartuk. Kolozsvár: Nis. 2012.  
  22. ↑ Iosif Jumanca. www.centenar-romania.ro (Hozzáférés: 2024. március 27.)
  23. ↑ Dinu Barbu: Patriotul Iosif Jumanca. Consiliul Judeţean Timiş, IX. évf. 7–8. sz. (2014) 8. o.
  24. ↑ De la Generația Marii Uniri, la generația închisorilor. www.rfi.fr (2024. március 6.) (Hozzáférés: 2024. március 27.)
  25. ↑ Florian Tucă, Cristache Gheorghe, Eugen Siteanu: Monumente și însemne memoriale dedicate eroilor români din marele război de reîntregire națională. București: Editura Academiei Oamenilor de Știință din România. 2018. 59. o. ISBN 9786068636566  

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Iosif Jumanca című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Iosif_Jumanca&oldid=27011361”