Délkelet-Ázsia művészete

Az 1. évezred folyamán India ősi kultúrája egész Délkelet-Ázsiában éreztette hatását. A 2. század végére a kétoldalú kereskedelem egészen Indonéziáig terjedt, és a buddhista szerzetesek is ezt a kultúrát népszerűsítették. Az indiai misszionáriusok a hindu és buddhista rituális művészetet Thaiföldön és a khmerek előtti Kambodzsában is meghonosították.

Az indojávai művészetben mindinkább a hazai, maláj elemek kerültek előtérbe. Indokína ősi művészetének eredeti indiai jellegét olyan műemlékek mutatják, mint Kambodzsában a híres Angkor-Vat templomváros. Később az indiai hagyományt kínai hatásokkal ötvöző önálló khmer művészet és thaiföldi (sziámi) művészet is kifejlődik.

A brahmanista művészettel egyidejűleg bontakozik ki a burmai és thaiföldi buddhista művészet a maga jellegzetes templomaival, amelyek jóformán semmiféle plasztikai díszítést nem alkalmaznak, de építészetüket tekinve közel állnak India brahmanista művészetéhez.

Általános vonások

Építészet

**A borobuduri Buddha**, mögötte néhány sztúpa látható

A hindu templomépítészet Indiában fejlődött ki, és onnan terjedt tovább Délkelet-Ázsia területére. Itt a legmagasabb fokra Kambodzsában jutott, ahol az első nagy templomvárost Jaszovarman építette 889 és 910 között. Angkor hatalmas templomai a 12. században épültek.

A buddhista építészet egyik legjellegzetesebb műfaja a szintén Indiában kialakult sztúpa, vagyis sírhalom. A sztúpaépítészet egyik remeke a jávai Borobudurban található. Valószínűleg az indiai eredetű Szailendra király dinasztiájának uralkodása alatt készült, aki a 8. században a Maláj-félszigeten, Szumátrán és Jáván alapította meg birodalmát.

Burma leghíresebb templomát, a Paganban álló Ananda-szentélyt indiai buddhista szerzetesek építették a 11-12. században. A templom bengáli hatásról árulkodik.

Szobrászat

Az 1. évezred első felében Délkelet-Ázsiában készült Buddha-szobrok az indiai Gupta-kor hatását mutatják. Különösen szépek a jávai Buddha-fejek. Ezekben a világtól való buddhista elvonultság csodálatra méltó nyugalomban és szépségben jut kifejezésre. Buddha arcát a vonások rendkívüli szabályossága és arányossága jellemzi. Az egész arc általában három egyforma részre, az orr, homlok és áll zónájára oszlik. Az arcvonások különleges finomsága és az átszellemült, elmélkedő arckifejezés jellemzi. A keskeny arcot koronázó, hangsúlyozottan kidolgozott fejdísz e művet nagy plasztikai erővel ruházza fel. A bordobuduri Buddha-fej fiatalosabb, arca teltebb, hajfürtjei a koponyához lapulnak.

A valamivel később keletkezett thaiföldi Buddha-szobrok feje magas, nyílt homlokú, szemöldökük nincs, keskeny szeműek, mosolygósok. Van, néhány szép Buddha-szobor a vietnámi Dong Doungban is.

Egy borobuduri reliefsor Buddha életét jeleníti meg. Láthatjuk királyfiként, amint rituális mosakodást végez a parton, miközben az istenek követei virágszirmokat hintenek fejére. Egy másik domborműn Buddha egyik tanítványát láthatjuk, ahogy egy lánynak magyaráz a kútnál. A lány előtt korsója áll, ő pedig tanítója szavait hallgatja. Hat társnője kezükben vagy fejükön tartott korsóval éppen a kúthoz igyekszik. Az egymással csevegő alakok arcán bensőséges kifejezés látható. A borobuduri reliefek arányosak, gazdagabbak és lágyabbak, mint a szánycsí és bhárhuti domborművek. A művész a síkon finom átmeneteivel nemcsak a testek formáit, hanem a flórát, sőt még a táj levegőjét is nagyszerűen érzékelteti.

Egyes országok sajátosságai

Kambodzsa (khmer művészet)

A Mekong középső folyása és közeli tavak vidékén a legrégibb emlékek a Kr. e. 4. századból maradtak fenn: geometrikus és állatornamentikájú bronzedények. A Kr. e. 1. században megkezdődött a terület kultúrájának indianizációja, indiai eredetű dinasztiák erős központi hatalmat hoztak létre (ez kiterjedt Burmára és Sziámra is). Ennek hatására előbb a brahmanizmus, majd buddhizmus gyökeresedett meg, átformálva a művészetet. Így az i. sz. 8. századig a kambodzsai művészeten indiai jelleg uralkodott.

A 9-13. század a khmer művészet klasszikus kora, amikor az indiai hatás alól felszabadulva önálló formakincs és művészet jött létre. Ennek legjellemzőbb emléke a 9. században alapított főváros, Angkor, melynek építményei ugyan indiai alapsémákat követnek, tagolásuk azonban zömök. A szobrászati alkotások az indiai művészethez képest tudatosan leegyszerűsítettek, összefoglaló jellegűek. Témájuk vallási és világi (khmer történeti mondák, indiai mítoszok).

A 14. században megnőtt a buddhizmus szerepe, khmer vonásokat viselő Buddha-szobrok készültek, kőből, fából, aranyozva. Az újkorban ezt felváltotta az Indokínai-félszigeten meghonosodott kínai eredetű keverékstílus, mely felszíni díszítés maradt csupán (buddhista halotthamvasztási szertartásra készült sátorépületeken, iparművészetekben egyaránt).

Vietnam

Thaiföld (thai művészet)

Indonézia

Jáva

Kapcsolódó szócikkek

Források

Művészeti lexikon I–IV. Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981–1983.

Ez a képzőművészeti tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!