Illatos tejelőgomba

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Illatos tejelőgomba
Rendszertani besorolás
Ország: Gombák
Törzs: Bazídiumos gombák
Osztály: Agaricomycetes
Rend: Russulales
Család: Russulaceae
Nemzetség: Lactarius
Tudományos név
Lactarius glyciosmus
(Fr. ex Fr.) Fr. (1838)
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Illatos tejelőgomba témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Illatos tejelőgomba témájú médiaállományokat és Illatos tejelőgomba témájú kategóriát.

Az illatos tejelőgomba (Lactarius glyciosmus) a galambgombafélék családjába tartozó, Eurázsiában és Észak-Amerikában honos, savanyú talajú erdőkben élő, kókuszillatú, nem ehető gombafaj. Egyéb elnevezései: édesszagú tejelőgomba, fakó tejelőgomba, kókuszillatú tejelőgomba.

Megjelenése[szerkesztés]

Az illatos tejelőgomba kalapja 2-6 cm széles, alakja fiatalon kissé domború, majd hamar kiterül és bemélyedővé válik; a közepén többnyire kicsiny, hegyes púp található. Színe krémrózsás, szürkésbarnás, húsokkeres, esetleg halvány húslilás árnyalattal. Többnyire nem, vagy alig láthatóan zónázott. Felülete száraz, matt, deres-nemezes. Széle fiatalon aláhajló.

Húsa puha, szivacsos, halvány krémszínű, sérülésre fehér tejnedvet ereszt, amely nem változtatja színét. Szaga erős, kellemes, kókuszszerű; íze hamar kissé csípőssé válik.

Sűrű állású lemezei lefutók, féllemezek előfordulnak. Színűk krémszínű, halvány okkeres.

Tönkje 2-7 cm magas és 0,5-1 cm vastag. Alakja hengeres, idősen üregesedik, viszonylag törékeny. Színe fehéres, halvány hússárgás.

Spórapora halvány krémszínű. Spórája széles elliptikus; felülete szemcsés, részben hálózatos; mérete 6,5-8,5 x 5,5-6,5 μm.

Hasonló fajok[szerkesztés]

A szagos tejelőgomba kalapja sötétebb, fenyőerdőben él; a daróc-tejelőgomba nagyobb, fűszeres, leveskocka-szagú.

Az illatos tejelőgomba
mikológiai jellemzői
Étkezési érték:
fogyasztásra alkalmatlan
Életmód
Tráma
Spórapor

mikorrhizás

lemezes

krémszínű
Kalap
Lemezek
Tönk

benyomott

lefutók

csupasz

Elterjedése és termőhelye[szerkesztés]

Eurázsiában és Észak-Amerikában honos. Magyarországon ritka.

Savanyú talajú erdőkben, tőzeglápokon található főleg nyír, esetleg éger vagy fűz alatt. Augusztustól októberig terem.

Nem mérgező, de csípős íze miatt fogyasztásra nem javasolt.

Kapcsolódó cikkek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]