Ibelin vára
Ibelin vára keresztes erőd volt a Jeruzsálemi Királyságban, Jaffa és Askalon között, a mai Javne izraeli város helyén, a Szentföld történetében fontos szerepet játszó Ibelin nemzetség birtoka. Fulkó jeruzsálemi király építtette és adományozta Ibelin Bariszannak 1141-ben,[1] s a birodalom déli határát volt hivatva védeni, noha a határ délebbre húzódásával jelentőségét vesztette. Az Ibelinek központja volt Szaladin hattíni győzelméig, illetve Jeruzsálem 1187-es bevételéig, amikor is a szultán leromboltatta.
Története[szerkesztés]
Egy négy várból álló lánc részeként épült a királyság déli határán, Jaffa keresztesváros és a fátimida Askalon között. Arra szolgáltak, hogy az Askalon felől érkező támadásokat elhárítsák, ha szükséges, menedéket nyújtsanak a lakosságnak, és bázist képezzenek a kereszteseknek a Fátimidák ellen indított hadjárataihoz.[2]
Askalon állandó fenyegetést jelentett a királyság számára a 12. század első felében. Szinte minden évben indultak fátimida betörések ebből az irányból Jaffa és környéke ellen, maga a város pedig erős védművei és biztonságos kikötője miatt sokáig bevehetetlennek bizonyult, nem utolsósorban azért, mert az egyiptomi flotta könnyedén el tudta látni utánpótlással és friss helyőrséggel. Ibelin és a többi vár is hozzájárult ahhoz, hogy az 1153-as hadjárat során III. Balduin kereszteseinek végül sikerült elfoglalniuk Askalont.
Ibelin és a többi környékbeli vár megépítése számos előnnyel járt. Mint Türoszi Vilmos írja, „az emberek megbíztak ezekben a várakban és a körülöttük létrejövő településekben, a vidék lakott lett, tehát biztonságos, az élelemellátás pedig állandóbbá és bőségessé vált”.[3]
Askalon elestével és délebbi erősségek építésével (például Gázánál és Darumnál[4]) e várak jelentősége megcsappant. Szaladin 1187-es hattíni győzelme és Jeruzsálem bevétele után Ibelin is elesett, a várat lerombolták, az Ibelin család pedig ciprusi és bejrúti birtokaira húzódott vissza.
Szerkezete[szerkesztés]
Szerkezetéről keveset tudni, de a közelben épült többi várhoz (például a romként fennmaradt Arnaldihoz és Blanchegarde-hoz) hasonlóan négyszögletes alaprajzú lehetett, négy saroktoronnyal. Runciman Türoszi Vilmos nyomán „nagyszerű várnak” nevezi.[5] Egy ősi tell helyén állt, amelyet 2008-ban részlegesen feltártak.[6]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Mayer 1994 XV 102–103. o. – Állítólag azért, mert Jaffa várkapitányaként nem volt hajlandó részt venni hűbérura, II. Hugó jaffai gróf 1134-es lázadásában, s a király seregéhez vezette a várőrséget.
- ↑ Kennedy 1994 32. o.
- ↑ Kennedy 1994 32. o.
- ↑ Kennedy 1994 31. o.
- ↑ Runciman 1999 444. o.
- ↑ Orit Segal: Tel Yavne. Hadashot Arkheologiyot. (Hozzáférés: 2020. május 29.)
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben az Ibelin (castle) című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források[szerkesztés]
- ↑ Kennedy 1994: Hugh Kennedy: Crusader Castles. Cambridge: Cambridge University Press. 1994. ISBN 0 521 79913 9
- ↑ Mayer 1994: Hans E. Mayer: Kings and Lords in the Latin Kingdom of Jerusalem. Aldershot: Variorum. 1994. ISBN 0 86078 416 9
- ↑ Runciman 1999: Steven Runciman: A keresztes háborúk története. Szerk. Veszprémy László, ford. Bánki Vera és Nagy Mónika Zsuzsanna. Budapest: Osiris. 1999. ISBN 963 379 448 X
