Ugrás a tartalomhoz

Héya Zoltán

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Héya Zoltán
Született1895. február 2.
Kevevára
Meghalt1979. június 6. (84 évesen)
Erie

Kézdisárfalvai és petőfalvai Héya Zoltán (Kevevára, 1895. február 2.Erie, 1979. június 6.)[1] magyar festőművész, rajztanár

Élete

[szerkesztés]

A gimnáziumot Lugoson és Szegeden végezte, majd 1912-ben Révész Imre tanítványaként kezdte meg tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán. 1915-ben katonai behívót kapott, és a keleti fronton szolgált, ahol 1916 júniusában, a Bruszilov-offenzíva során hadifogságba esett. A Távol-Keletre szállították. Öt és fél évet töltött Habarovszkban és Vlagyivosztokban, ahol helyzetét enyhítette, hogy az ott állomásozó antant-tisztek, valamint orosz és kínai előkelőségek és családtagjaik portréit festette. Csak 1921-ben térhetett haza Magyarországra. Rövid müncheni tanulmányok után 1922-ben önálló műtermet nyitott a Százados úti művésztelepen. Hamarosan a kor egyik legkeresettebb portréfestője lett. A legfelsőbb állam és egyházi vezetők sorát festette meg. 1938-tól a budapesti iparrajziskola tanárává nevezték ki volt.[2]

1944-ben családjával együtt elmenekült Magyarországról. Több évi nélkülözés után 1949-ben John Mark Gannon, az Erie-i egyházmegye püspöke fogadta be, aki az általa alapított katolikus női főiskolában (Villa Maria College) adott neki tanári állást. Rajzot és festészetet tanított.

Művei

[szerkesztés]

Családja

[szerkesztés]

Az 1920-as évek elején vette feleségül Miklósfy (Nikolich) Radivoj altábornagy lányát, Máriát. Lányuk, Héya Mária (1924–2014), aki Milivoj Karcic történelemtanárhoz ment feleségül, szintén az Erie-ben működő Gannon College (katolikus főiskola) könyvtárosa volt.[14]

Külső hivatkozások

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]