Huzella Ödön

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Huzella Ödön
Született 1891. március 14.
Nagyvárad
Elhunyt 1961. május 12. (70 évesen)
Budapest
Állampolgársága
Foglalkozása költő,
újságíró,
művészettörténész,
muzeológus
SablonWikidataSegítség

Huzella Ödön (Nagyvárad, 1891. március 14.Budapest, 1961. május 12.)[1] költő, újságíró, művészettörténész.

Életpályája[szerkesztés]

Huzella Gyula és Perlfaster Berta fiaként született.[1] Iskoláit Budapesten végezte, 1911-től Nagybányán műkritikus, 1914-től a Nagyváradi Napló újságírója, 1917-től 1920-ig a Nagyváradi Friss Újság szerkesztője, közben a nagyváradi Ipolyi Arnold Múzeum őre és titkára. 1921-től 1928-ig a Brassói Lapok tudósítója; 1931-től 1942-ig az Erdélyi Lapoknál dolgozik, a Temesvári Hírlap, Ellenzék, Déli Hírlap munkatársa. 1932-ben Nagyváradon megindította Az Írás című irodalmi lapját. 1943-ban hallássérültsége miatt visszavonult, és Budapestre költözött.

Első versei 1906-ban jelentek meg a Budapesti Újságban; hamarosan ugyanott az Új Idők és a Divatszalon hasábjain szerepel. Az első világháború után a Váradi Hét, Tavasz, Magyar Szó, Zord Idő, nagyszalontai Szemle közölte verseit, cikkeit és műkritikáit.

Kötetei[szerkesztés]

  • Panaszok (versek, Nagybánya, 1912)
  • A csend (versek, Nagyvárad, 1916)
  • Eltemetlek téged is édes (versek, Nagyvárad, 1922)
  • Mégis (versek, Nagyvárad, 1925)
  • Dac (új versei, Nagyvárad, 1930)
  • A remekmű halála (művészeti tanulmányok, Kolozsvár, 1937)

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • Marosi Ildikó: A marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság levelesládája. 1973. 197–98. Huzella Ödön levelei Sényi Lászlóhoz.