Huzella Ödön

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Huzella Ödön
Született 1891. március 14.
Nagyvárad
Elhunyt 1961. május 12. (70 évesen)
Budapest
Foglalkozása költő,
újságíró,
művészettörténész,
muzeológus

Huzella Ödön (Nagyvárad, 1891. március 14.Budapest, 1961. május 12.) költő, újságíró, művészettörténész.

Életpályája[szerkesztés]

Iskoláit Budapesten végezte, 1911-től Nagybányán műkritikus, 1914-től a Nagyváradi Napló újságírója, 1917-től 1920-ig a Nagyváradi Friss Újság szerkesztője, közben a nagyváradi Ipolyi Arnold Múzeum őre és titkára. 1921-től 1928-ig a Brassói Lapok tudósítója; 1931-től 1942-ig az Erdélyi Lapoknál dolgozik, a Temesvári Hírlap, Ellenzék, Déli Hírlap munkatársa. 1932-ben Nagyváradon megindította Az Írás című irodalmi lapját. 1943-ban hallássérültsége miatt visszavonult, és Budapestre költözött.

Első versei 1906-ban jelentek meg a Budapesti Újságban; hamarosan ugyanott az Új Idők és a Divatszalon hasábjain szerepel. Az első világháború után a Váradi Hét, Tavasz, Magyar Szó, Zord Idő, nagyszalontai Szemle közölte verseit, cikkeit és műkritikáit.

Kötetei[szerkesztés]

  • Panaszok (versek, Nagybánya 1912)
  • A csend (versek, Nagyvárad 1916)
  • Eltemetlek téged is édes (versek, Nagyvárad 1922)
  • Mégis (versek, Nagyvárad 1925)
  • Dac (új versei, Nagyvárad 1930)
  • A remekmű halála (művészeti tanulmányok, Kolozsvár 1937).

Forrás[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • Marosi Ildikó: A marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság levelesládája. 1973. 197–98. Huzella Ödön levelei Sényi Lászlóhoz.