Ugrás a tartalomhoz

Huzella Ödön

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Huzella Ödön
Született1891. március 14.
Nagyvárad
Elhunyt1961. május 12. (70 évesen)
Budapest
Állampolgársága
Foglalkozásaköltő,
újságíró,
művészettörténész,
muzeológus
SablonWikidataSegítség

Huzella Ödön (Nagyvárad, 1891. március 14.Budapest, 1961. május 12.)[1] költő, újságíró, művészettörténész.

Életpályája

[szerkesztés]

Huzella Gyula és Perlfaster Berta fiaként született.[1] Iskoláit Budapesten végezte, 1911-től Nagybányán műkritikus, 1914-től a Nagyváradi Napló újságírója, 1917-től 1920-ig a Nagyváradi Friss Újság szerkesztője, közben a nagyváradi Ipolyi Arnold Múzeum őre és titkára. 1921-től 1928-ig a Brassói Lapok tudósítója; 1931-től 1942-ig az Erdélyi Lapoknál dolgozik, a Temesvári Hírlap, Ellenzék, Déli Hírlap munkatársa. 1932-ben Nagyváradon megindította Az Írás című irodalmi lapját. 1943-ban hallássérültsége miatt visszavonult, és Budapestre költözött.

Első versei 1906-ban jelentek meg a Budapesti Újságban; hamarosan ugyanott az Új Idők és a Divatszalon hasábjain szerepel. Az első világháború után a Váradi Hét, Tavasz, Magyar Szó, Zord Idő, nagyszalontai Szemle közölte verseit, cikkeit és műkritikáit.

Kötetei

[szerkesztés]
  • Panaszok (versek, Nagybánya, 1912)
  • A csend (versek, Nagyvárad, 1916)
  • Eltemetlek téged is édes (versek, Nagyvárad, 1922)
  • Mégis (versek, Nagyvárad, 1925)
  • Dac (új versei, Nagyvárad, 1930)
  • A remekmű halála (művészeti tanulmányok, Kolozsvár, 1937)

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

További irodalom

[szerkesztés]
  • Marosi Ildikó: A marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság levelesládája. 1973. 197–98. Huzella Ödön levelei Sényi Lászlóhoz.