Hidrogén-polonid

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hidrogén-polonid
Poloniumwasserstoff.svg
Szabályos név Polane
Kémiai azonosítók
CAS-szám 31060-73-8
PubChem 23941
ChemSpider 22383
ChEBI 30444
Gmelin 25163, 169602
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet PoH2
Moláris tömeg 210.998 g/mol
Olvadáspont −35.3 °C[1]
Forráspont 36.1 °C[1]
Rokon vegyületek
Azonos kation H2O
H2S
H2Se
H2Te
Azonos anion BiH3
HAt
Ha másként nem jelöljük, az adatok
az anyag standard állapotára vonatkoznak.
(25 °C, 100 kPa)

A hidrogén-polonid más néven polónium-hidrid egy kémiai vegyület képlete PoH2. Szobahőmérsékleten folyékony, nagyon instabil vegyület. Hidrogénre és polóniumra bomlik, és mint minden polóniumvegyület radioaktív. Illékony. Sok polóniumvegyületet lehet levezetni belőle.[2]

Előállítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hidrogén-polonidot nem lehet előállítani az elemek közvetlen reakciójával. Szintén nem lehet előállítani polónium-tetraklorid (PoCl4) és lítium-alumínium-hidrid (LiAlH4) reakciójával, az említett reakcióban csak elemi polónium keletkezik. Továbbá a magnézium-polonid és sósav reakciójával sem állítható elő. Ezek az előállítási módszerek lehet hogy a polónium radiolízise miatt nem sikerülnek.[3]

Kisebb mennyiségben úgy lehet előállítani hogy magnézium fóliára galvanizált polóniumot reagáltatunk sósavval. Továbbá kis mennyiségben elő lehet állítani polónium és hidrogénnel telített palládium vagy platina reakcióával.[3] A palládium felületén a hidrogén atomjaira bomlik.

Kísérletek szerint atomos hidrogén és polónium reakciójából keletkezhet hidrogén-polonid.

Tulajdonságai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hidrogén-polonid kovalensebb mint a fém-hidridek. Mivel a polónium félfém, ezért a hidrogén-polonid tulajdonságai a hidrogén-halogenidek például sósav és a fém-hidridek például kalcium-hidrid tulajdonságai között vannak.

A tulajdonságai hasonlóak mint a hidrogén-szelenidé és a hidrogén-telluridé. Szobahőmérsékleten nagyon instabil, ezért lehűtve kell tárolni, hogy ne bomoljon elemeire. Endoterm mint a hidrogén-szelenid és a hidrogén-tellurid. Bomlásakor hő szabadul fel 100kJ/mol. Ez a legnagyobb a hidrogén-kalkogenidek közt.

A hidrogén-polonid folyadék de nem a hidrogénkötések miatt hanem a diszperziós kölcsönhatás (van der Waals) miatt.

Számítások szerint a hidrogén-polonidból két só keletkezhet: vagy polonidot Po2− aniont tartalmazót, vagy polonolt -PoH ami analóg a tiollal, szelenollal és tellurollal. Az ólom-polonid PbPo a természetben is létezik.[4]

A hidrogén-poloniddal nehéz dolgozni extrém radioaktivitása miatt. Ezért csak erősen hígított hidrogén-poloniddal lehet dolgozni. Emiatt a fizikai tulajdonságai nem egészen ismertek. Savas vízben feloldva hidropolonid savat képezve, bár ezt a kísérletet szinte lehetetlen elvégezni a hidrogén-polonid instabilitása, és a polónium radioaktivitása miatt.

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Polonium hydride című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Holleman, Arnold F., Wiberg, Egon; Wiberg, Nils;. Lehrbuch der Anorganischen Chemie, 102 (German nyelven), Walter de Gruyter (1985). ISBN 978-3-11-017770-1 
  2. Sablon:Holleman&Wiberg
  3. ^ a b The Chemistry of Polonium, Advances in Inorganic Chemistry and Radiochemistry. New York: Academic Press, 197–230. o (1962). ISBN 9780120236046. Hozzáférés ideje: 2012. június 7. 
  4. (1959.) „Chemie des Poloniums”. Angewandte Chemie 71, 289–316. o. DOI:10.1002/ange.19590710902.