Polónium-hidrid

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Polónium-hidrid
Poloniumwasserstoff.svg
Szabályos név polán
Kémiai azonosítók
CAS-szám 31060-73-8
PubChem 23941
ChemSpider 22383
ChEBI 30444
Gmelin 25163, 169602
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet PoH2
Moláris tömeg 210,998 g/mol
Olvadáspont −35,3 °C[1]
Forráspont 36,1 °C[1]
Rokon vegyületek
Azonos kation víz
kén-hidrogén
hidrogén-szelenid
hidrogén-tellurid
Azonos anion bizmutin
hidrogén-asztatid
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

A polónium-hidrid, más néven hidrogén-polonid szervetlen vegyület, képlete PoH2. Szobahőmérsékleten folyékony, illékony, nagyon instabil vegyület. Hidrogénre és polóniumra bomlik, és radioaktív, mint minden polóniumvegyület. Sok polóniumvegyületet lehet levezetni belőle.[2]

Előállítása[szerkesztés]

A polónium-hidridet nem lehet előállítani az elemek közvetlen reakciójával. Nem képződik polónium-tetraklorid (PoCl4) és lítium-alumínium-hidrid (LiAlH4) reakciójában sem, ebben az esetben csak elemi polónium keletkezik. Továbbá a magnézium-polonid és sósav reakciójával sem állítható elő. Ugyanakkor előfordulhat, hogy ezek az előállítási kísérletek a keletkező hidrogén-polonid radiolízise miatt nem sikerültek.[3]

Kisebb mennyiségben úgy lehet előállítani, hogy magnéziumfóliára galvanizált polóniumot reagáltatunk sósavval. A kis mennyiségű polónium hidrogénnel telített palládiumban vagy platinában tapasztalt diffúziója is elképzelhető, hogy a polónium-hidrid keletkezésével magyarázható.[3] A palládium felületén a hidrogén atomjaira bomlik.

Kísérletek szerint atomos hidrogén és polónium reakciójából keletkezhet polónium-hidrid.

Tulajdonságai[szerkesztés]

A polónium-hidrid kovalensebb jellegű, mint a fém-hidridek. Mivel a polónium félfém, ezért a polónium-hidrid tulajdonságai a hidrogén-halogenidek (például sósav) és a fém-hidridek (például kalcium-hidrid) tulajdonságai között vannak.

Tulajdonságai feltehetőleg hasonlóak, mint a hidrogén-szelenidé és a hidrogén-telluridé. Szobahőmérsékleten nagyon instabil, ezért lehűtve kell tárolni, hogy ne bomoljon elemeire. A polónium-hidrid endoterm vegyület, mint a könnyebb hidrogén-szelenid és a hidrogén-tellurid, és hő leadása közben bomlik alkotóelemeire. Bomlásakor 100 kJ/mol hő szabadul fel, mely a legnagyobb érték a hidrogén-kalkogenidek közt.

A polónium-hidrid molekulái között gyenge diszperziós kölcsönhatás van, ezért szobahőmérsékleten folyékony halmazállapotú.

A becslések szerint a többi hidrogén-kalkogenidhez hasonlóan a polónium is kétfajta sót képezhet: polonidot (mely Po2− aniont tartalmaz) és hidrogén-polonidot (melyben HPo ion található). A gyakorlatban a polónium-hidrid sójai ezidáig nem ismertek. Polonidra példa az ólom-polonid (PbPo), mely a természetben is előfordul, mivel a polónium alfa-bomlása során ólom keletkezik.[4]

A polónium-hidriddel nehéz dolgozni extrém radioaktivitása miatt, ezért általában csak erősen hígított polónium-hidridet használnak. Emiatt fizikai tulajdonságai nem egészen ismertek. Szintén nem ismert, hogy a polónium-hidrid a könnyebb homológjaihoz hasonlóan képez-e savas oldatot vízzel, vagy inkább fém-hidridként viselkedik.

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Polonium hydride című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források[szerkesztés]

  1. a b Holleman, Arnold F., Wiberg, Egon; Wiberg, Nils;. Lehrbuch der Anorganischen Chemie, 102 (német nyelven), Walter de Gruyter, 627. o. (1985). ISBN 978-3-11-017770-1 
  2. Holleman, Arnold Frederik & Wiberg, Egon (2001), Wiberg, Nils, ed., Inorganic Chemistry, San Diego/Berlin: Academic Press/De Gruyter, p. 594, ISBN 0-12-352651-5
  3. a b The Chemistry of Polonium, Advances in Inorganic Chemistry and Radiochemistry. New York: Academic Press, 197–230. o. (1962). ISBN 9780120236046. Hozzáférés ideje: 2012. június 7. 
  4. (1959) „Chemie des Poloniums”. Angewandte Chemie 71, 289–316. o. DOI:10.1002/ange.19590710902.