Hidrogén-asztatid
| Hidrogén-asztatid | |||
 A hidrogén-asztatid szerkezeti képlete a kötéshosszal | |||
 A hidrogén-asztatid pálcikamodellje |
 A hidrogén-asztatid kalottamodellje | ||
| Kémiai azonosítók | |||
|---|---|---|---|
| PubChem | 23996 | ||
| ChemSpider | 22432 | ||
| ChEBI | 30418 | ||
| |||
| |||
| InChIKey | PGLQOBBPBPTBQS-UHFFFAOYSA-N | ||
| Gmelin | 532398 | ||
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
| Kémiai képlet | HAt | ||
| Moláris tömeg | 211,00 g/mol | ||
| Rokon vegyületek | |||
| Azonos kation | hidrogén-bromid | ||
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |||
A hidrogén-asztatid, más néven asztácium-hidrid szervetlen vegyület, képlete HAt.[1]
Kémiai tulajdonságai nagyon hasonlítanak a többi hidrogén-halogenidére. A HAt a legerősebb sav köztük, használatát azonban korlátozza, hogy könnyen elemeire bomlik,[2] és hogy az asztácium izotópjainak rövid a felezési ideje. Mivel a hidrogén és az asztácium elektronegativitása körülbelül egyenlő, és At+ iont is észleltek már,[3] disszociációjakor könnyen előfordulhat, hogy a negatív töltés a hidrogénen lesz. A hidrogén-asztatiddal így az alábbi reakció mehet végbe:
- 2 HAt → H+ + At− + H− + At+ → H2 + At2
A reakció terméke hidrogéngáz és a csapadékként kiváló elemi asztácium. A hidrogén-halogenidek képződési entalpiája csökken, ahogy a halogén rendszáma nő. Míg a hidrogén-jodid oldata stabil, a HAt oldat egyértelműen kevésbé stabil, mint a víz–hidrogén–asztácium rendszer, ráadásul az asztácium okozta radiolízis is felbonthatja a H−At kötést.
Az asztáciumnak nincs stabil izotópja, a legstabilabb asztácium-210 izotóp felezési ideje is csak 8,1 óra, ami rendkívül megnehezíti a vele való munkát,[4] hiszen gyorsan más elemekké alakul át.
Előállítása
[szerkesztés]A hidrogén-asztatid előállítható az asztácium szénhidrogénekkel (például etánnal) való reakciójával:[5]
- C2H6 + At2 → C2H5At + HAt
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ PubChem, "astatane - Compound Summary", accessed July 3, 2009.
- ↑ Fairbrother, Peter, "Re: Is hydroastatic acid possible?" Archiválva 2011. február 2-i dátummal a Wayback Machine-ben, accessed July 3, 2009.
- ↑ Advances in Inorganic Chemistry, Volume 6 by Emeleus, p.219, Academic Press, 1964 ISBN 0-12-023606-0
- ↑ Gagnon, Steve, "It's Elemental", accessed July 3, 2009.
- ↑ Hagen, A. P.. The formation of bonds to halogens. VCH Publishers (1989). ISBN 978-0-470-14538-8. OCLC 472256324
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Hydrogen astatide című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.