Hexazin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Hexazin
Hexazine.svg
A hexazin Kekulé- és aromás szerkezeti képlete
Hexazine3.png
A hexazin pálcika- és kalottamodellje
Szabályos név hexazin[1]
Más nevek hexaazabenzol
Kémiai azonosítók
CAS-szám 7616-35-5
PubChem 11966278
ChemSpider 10140271
ChEBI 36869
SMILES
n1nnnnn1
StdInChIKey YRBKSJIXFZPPGF-UHFFFAOYSA-N
Gmelin 1819
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet N6
Moláris tömeg 84,04 g/mol
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

A hexazin a nitrogén hipotetikus allotrop módosulata, képlete N6. Hat nitrogénatomból álló gyűrűs molekula, a benzol olyan analógja, amelyben minden CH-csoport nitrogénatomra van cserélve. Ez lenne az azabenzol (azin) sorozat utolsó tagja. Az azinok olyan vegyületek, amelyekben a benzolgyűrű X számú CH-csoportja nitrogénatomra van cserélve. A sorozat két utolsó tagját, a pentazint és a hexazint még nem észlelték. Az azin sorozat többi tagja – piridin, pirimidin, piridazin, pirazin, triazinok, tetrazinok – ismert vegyületek.

Tulajdonságai[szerkesztés]

A hexazin molekula szerkezetileg nagyon hasonlít a benzolra, és – a számítások szerint – ahhoz hasonlóan valószínűleg aromás vegyület. Ennek ellenére számítógépes előrejelzések szerint rendkívül instabil, amit a nitrogénatomok nemkötő elektronpárjai közötti taszítás és/vagy a szigma lazítópályára történő elektrondonáció okozhat.[2]

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Hexazine című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Hexazine - PubChem Public Chemical Database. The PubChem Project. National Center for Biotechnology Information
  2. J. Fabian and E. Lewars (2004). „Azabenzenes (azines) — The nitrogen derivatives of benzene with one to six N atoms: Stability, homodesmotic stabilization energy, electron distribution, and magnetic ring current; a computational study”. Canadian Journal of Chemistry 82 (1), 50–69. o. [2005. március 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1139/v03-178. (Hozzáférés ideje: 2016. február 5.)  

Források[szerkesztés]