Helios–2

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Helios–2
Helios spacecraft 2.jpg
Indítás dátuma 1976. január 15.
Indítás helye SLC–41
Hordozórakéta Titan IIIE
COSPAR azonosító 1976-003A
SCN 08582

Helios–2 közös amerikai/német űreszköz, a második német Naprendszer-kutató bolygó.

Küldetés[szerkesztés]

1966-ban Ludwig Erhard, Németország kancellárja és Lyndon B. Johnson, amerikai elnök együttműködési megállapodást kötött a világűrkutatás érdekében.

Jellemzői[szerkesztés]

A NASA és a Német Űrügynökség (DFVLR) együttműködésében készítették és üzemeltették. A DFVLR biztosította az űregységet, a NASA adta a fellövéshez szükséges feltételeket.

Megnevezései: Helios–2; Helios–A; COSPAR: 1976-003A; Kódszáma: 8582. Előző űreszköz: Helios–1.

1976. január 15-én Floridából, a Cape Canaveral (KSC) Kennedy Űrközpontból, a LC–41 (LC–Launch Complex) jelű indítóállványról egy Titan 3E Centaur D-1T hordozórakéta segítségével emelkedett a magasba. Az orbitális egység heliocentrikus pályán mozgott, 190 nap alatt tett meg egy pályafordulatot.

Formája túlméretezett orsóra hasonlít. Maximális átmérője nyitott pozícióban (antennákkal) 2,77, magassága 4,23 méter, a szonda testének átmérője 2,12 méter. Három tengelyesen forgás-stabilizált űreszköz. Külső felülete a hő- és mikrometeorok ellen speciálisan szigetelt, hűtött. Forgási sebességének (1 fordulat/másodperc) következtében a napenergia csak pillanatokra éri az adott felületet, a hőhatás ezért egyenletesen oszlott el rajta. Tömege 376 kilogramm. Pályasebessége 238 000 km/h. Az űreszköz 3 millió kilométerrel közelebb került Naphoz (43 432 000 km), mint a Helios–1. Ennek eredményeként 10 százalékkal több hőnek volt kitéve.

Műszerezettsége: plazma érzékelő; két fluxus magnetométer; kereső magnetométer; plazma- és rádióhullám kísérletek (6 Hz és 3 MHz között); kozmikus sugárzást mérő detektorok; elektron detektor; állatövi fény fotométer; mikrometeorit analizátor; égi mechanika kísérlet; Faraday forgatási kísérlet. Az űreszköz felületét napelemek borították, éjszakai (földárnyék) energiaellátását ezüst-cink akkumulátorok biztosították.

Érdekes adatok[szerkesztés]

  1. a Szovjetunió és az USA után a német a harmadik nemzet a Naprendszer kutató bolygójával,
  2. a Centaur hordozórakéta első sikeres alkalmazása,
  3. 371,2 kilogramm tömege 10 tudományos műszert tartalmazott,
  4. aktív szolgálati idejét 18 hónapra tervezték, de 6 évig szolgált,
  5. forgási sebessége (az alkalmazott hűtési technikák) 20°C-on tartotta a belső hőmérsékletet. A külső felület pillanatokra 300°C-ra melegedett.
  6. a Helios-program költsége mintegy 260 millió amerikai dollár,
  7. a tartalék műhold Münchenben van kiállítva,
  8. sebességi rekordja 252 792 km/h, azaz 70,22 km/s.

1981. decemberében az űreszközzel megszakadt a kapcsolat.

Források[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]

  • Helios. lib.cas.cz. (Hozzáférés: 2014. január 31.)
  • Helios. astronautix.com. (Hozzáférés: 2014. január 31.)
  • Helios. astronautix.com. (Hozzáférés: 2014. január 31.)
  • Helios. astronautix.com. (Hozzáférés: 2014. január 31.)
  • Helios. astronautix.com. (Hozzáférés: 2014. január 31.)