Hartlaub-túzok
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Kifejlett hím | ||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Nem fenyegetett       | ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Lissotis hartlaubii (Heuglin, 1863) | ||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||
|
Eupodotis hartlaubii | ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Hartlaub-túzok témájú rendszertani információt.
 A Wikimédia Commons tartalmaz Hartlaub-túzok témájú kategóriát.
|
A Hartlaub-túzok (Lissotis hartlaubii) a madarak osztályának a túzokalakúak (Gruiformes) rendjébe, azon belül a túzokfélék (Otitidae) családjába tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A fajt Theodor von Heuglin német felfedező és ornitológus írta le 1863-ban, az Otis nembe Otis Hartlaubii néven. Sorolták az Eupodotis nembe Eupodotis hartlaubii néven.[3]
Előfordulása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Afrika keleti részén, Dél-Szudán, Etiópia, Kenya, Szomália, Szudán, Tanzánia és Uganda területén honos. Természetes élőhelyei a mérsékelt övi gyepek, szubtrópusi vagy trópusi gyepek, szavannák és cserjések, valamint szántóföldek.[4]
Megjelenése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Testhossza 60 centiméter, testtömege 15–16 kilogramm.[5] Háta, melle és farka fekete, testének többi része szürke. A tojók valamivel kisebbek, fejük és nyakuk krémszínű, sötétbarna mintázattal. Hasuk fehér, farkuk világosabb, mint a hímeké.
.jpg) |
Életmódja
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Többnyire egy helyben élő, nem vonuló faj. A Serengeti síkságon azonban január és február hónapokban és ősszel szeptember-októberben regionálisan kisebb mértékben vonulnak az állományok.
Táplálkozása, mint a túzokféléknél általában vegyes, növényi eredetű táplálékot és rovarokat egyformán fogyaszt.
Szaporodása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Szaporodási időszaka a táplálékban bővebb esős időszakra esik, így elterjedési területén nem egységesen költ. Etiópiában áprilisban kezdődik a szaporodási időszaka. Délebbre, a kelet-afrikai szavannákon kétszer is költ, az esős időszakokban januárban és júniusban, amikor a rejteket adó fű a legmagasabb. A fiókák krémszínűek vagy fahéj barnák, sötétebb barna pettyekkel tarkítottak.
Természetvédelmi helyzete
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "A Jboyd.net rendszerbesorolása". Hozzáférés: 2026. május 11.
- ↑ "A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában". Integrated Taxonomic Information System. Hozzáférés: 2026. május 11.
- ↑ "Avibase". Hozzáférés: 2026. május 11.
- 1 2 "A faj adatlapja a BirdLife International oldalán". Hozzáférés: 2026. május 12.
- ↑ "Oiseaux.net". Hozzáférés: 2026. május 12.
Fordítás
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Hartlaubtrappe című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- "A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján". IUCN. Hozzáférés: 2026. május 12.
- Kenyabirds.org.uk Archiválva 2009. január 5-i dátummal a Wayback Machine-ben
