Harrach Péter

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Harrach Péter
Harrach Péter (KDNP.hu).jpg
Született 1947november 2. (71 éves)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása teológus, politikus
Tisztség
  • magyar országgyűlési képviselő
  • magyar országgyűlési képviselő (2014. május 6. – )
Iskolái Pázmány Péter Katolikus Egyetem (–1972)
A Magyar Köztársaság Szociális és családügyi miniszter
Hivatali idő
1998. július 8. 2002. május 27.

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Harrach Péter témájú médiaállományokat.

Harrach Péter Pál (Budapest, 1947. november 2. –) magyar teológus, kánonjogász, politikus, egykori miniszter, az Országgyűlés korábbi alelnöke.

Pályafutása[szerkesztés]

Az I. István Gimnáziumban érettségizett 1966-ban.

Teológiai pályafutása[szerkesztés]

A budapesti Hittudományi Akadémián végzett 1972-ben. A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen kánonjogi végzettséget szerzett. Eleinte lelkipásztori kisegítő munkatársként több egyházközségben dolgozott. 1990 és 1998 között a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkárságán a világi ügyek referense volt. Azóta is jó kapcsolatokat ápol a Magyar Katolikus Egyházzal.

Politikusi tevékenysége[szerkesztés]

1989-ben belépett a KDNP-be. 1990-ben beválasztották az ügyvivői testületbe, melynek 1991-ig volt tagja. 1990 és 1997 között a párt zuglói elnökeként tevékenykedett. Emellett 1993 és 1994 között a párt budapesti elnöke, valamint 1995 és 1996 között annak országos alelnöke volt.

1990 és 1998 között zuglói önkormányzati képviselő, 1994 és 1998 között pedig a Fővárosi Közgyűlés tagja volt.

1997-ben, a párt kettéválása idején kilépett a pártból. A Fidesz-hez közel álló MKDSZ egyik alapítója, (1997), majd 2000 és 2004 között társelnöke Surján Lászlóval.

Az 1998-as országgyűlési választáson a Szob központú Pest megye 1. választókerületből szerzett egyéni mandátumot. Az Országgyűlésben a Fidesz-frakció tagja lett. 2002-ben a bírósági döntés által a volt kizártak és kilépettek újjáalakították a KDNP-t, melynek elnök-helyettesévé választották. Ezt a posztot 2004-ig viselte.

Az első Orbán-kormány alatt szociális és családügyi miniszterként tevékenykedett. Minisztersége alatt az Országos Területfejlesztési Tanács tagja is volt. A 2002-es kormányváltás után az Országgyűlés alelnökévé, ill. a Fidesz-frakció helyettes vezetőjévé is választották. A Fidesz szobi választókerületi elnöke lett 2003-ban, ahol 2002-ben másodszorra is megnyerte az országgyűlési választást.

2006-ban újból a szobi választókerületből került be az Országgyűlésbe, ahol az újjáalakult KDNP-frakció tagja, egyben frakcióvezető-helyettese lett, valamint újra megválasztották az Országgyűlés alelnökének. 2007-ben a KDNP országos alelnöke lett. A 2010-es országgyűlési választásokon ismét a szobi körzet juttatta a parlamentbe, ahol a KDNP frakció vezetője lett, az Országgyűlés alelnökének azonban már nem jelöltette magát.

2016-ban a kvóta-népszavazás körüli vita során kijelentette, hogy Ferenc pápa „menekültügyről vallott gondolatai nem képezik a hivatalos egyházi tanítás részét, vagyis nem jelentenek a hívő katolikusok számára lelkiismeretben kötelező azonosulást”.[1]

Családja[szerkesztés]

Nős, felesége tanár. Németül társalgási szinten beszél. Három fiúgyermekük van, a középső fia (Péter) a zuglói KDNP elnöke, a legkisebb fiú, Tamás a XIII. kerületi Fidesz frakcióvezetője, illetve 2009-től a Fidesz újlipótvárosi választókerületi elnöke is. Három unokája van.

Kötetei[szerkesztés]

  • Az élet és szeretet bölcsője. Katolikus Családkonferencia. Máriabesnyő, 1994. szeptember 15-17.; szerk. Harrach Péter, Somorjai Ádám; Püspökkari Családpasztorációs Bizottság, Bp., 1994
  • A család jövője a magyar társadalomban; Szent István Társulat, Bp., 2002 (Haza a magasban)
  • Akkor is a mi hazánk; KDNP Országgyűlési Képviselőcsoportja, Bp., 2008 (Kereszténység és közélet)
  • Választóimnak; KDNP Országgyűlési Képviselőcsoportja, Bp., 2015

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]