Hari Péter

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hari Péter
Született 1762
Nagy-Ida
Elhunyt 1828. január 1.
Huszt
Foglalkozása pedagógus,
iskolaigazgató,
egyházi író

Hari Péter, betleni (Nagy-Ida, 1762Huszt, 1828. január 1.) magyar pedagógus, iskolaigazgató, református egyházi író.

Életútja[szerkesztés]

1770-ben a kolozsvári kollégiumban tanult nagy szegénységben, mert szüleinek nem tellett a taníttatására. «Míg kisebb voltam (írja jegyzeteiben), mégis csak valahogy tápláltak, de nagy koromban oly sanyarún tanultam, hogy néhány esztendőkig... főtt ételt sem kóstoltam.» ... Tanítói között hálával említi Pataki Sámuelt, aki a régi görög irodalom ismeretébe vezette be. 1784-ig Kolozsvárt a költészetet tanította; innen Máramarosszigetre ment tanítónak (conrector), 1787-ben igazgató-tanárnak választották meg. Ő azonban képzettségét nem tekintette befejezettnek és 1788. július 10-én külföldi egyetemekre indult. Pesten időzve ismeretségbe került Ráday Gedeon és Teleki József grófokkal; Teleki a külföldi útra pénzsegélyt is adott neki s e mellett mindketten Wartensleben Vilmos gróf rokonuk fiai mellé ajánlották nevelőnek. Ezen ifjakkal jutott el Bécsbe s innen a külföldre, nevezetesen Göttingenbe s Belgiumba.

Máramarosszigeten 1792. augusztusában újra elfoglalta igazgató-tanári állását. Az egész iskolát átszervezte saját alapeszméje jegyében, mely szerint az emberi nevelés végcéljának a humanitást tekintette. Hari rendszerének volt is sikere, mert az iskola felvirágzott és már 1802-ben anyagilag is gyarapodott. 1818-ban «az esztendők súlya alatt megnehezedett tagjainak pihenést akarván szerezni», tanári hivataláról lemondott. Máramaros megye táblabírósága hivatallal tisztelte meg, és Hari így számvevőséget vállalt, melyet 1828. január 1-én bekövetkezett haláláig töltött be.

Verseket írt a bécsi Magyar Múzsába (1787., 1789.) és egy latin ódát Csomos Mihály tiszteletére.[1]

Munkái[szerkesztés]

  • Egy a teremtőhöz felemelkedett elmének szabad gondolkodásai. Az az: olyan egynehány levelek és elmélkedések, melyekben a teremtőnek nagysága, és a józan okosságnak némely fontos igazságai; nevezetesen az embernek halhatatlanságáról és boldogságának fundamentomiról; természeti erős okokból, sok szívreható erkölcsöket formáló s hasznos gyönyörködtető gondolatokkal elé-adatnak. Bécs, 1789. (Úrnőjének, Wartensleben grófnőnek ajánlotta, aki ezer darab császári arannyal ajándékozta meg.)
  • Erkölcsi és mezei három énekek, melyeket mintegy próba gyanánt kiadott és barátainak szenteltetteknek lenni akart. Bécs, 1789. (2. kiadás. Marosvásárhely, 1794.)
  • A szigethi h. vallástételt tartók fő-oskolájának tanitásbéli systemája. A tanuló s tanító ifjúság könnyebbítésére s vezéreltetésére kiadta. Kolozsvár, 1802.
  • Levele: Szigeth, 1807. október 16. Tóth Ferenczhez (ennek Analectái közt) és latin Oratioja (a Magyar Nemzeti Múzeum kézirattárában).

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Lásd Csomós Mihály: Dissertatio juridica, Ad Decreti Tripartiti. Partis I Tit. LVII. Claudiopoli, 1784. című munkájában.

Források[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]