Hans-Georg Gadamer

Hans-Georg Gadamer
Hans-Georg Gadamer (jobbra) és Vaszili Lepanto (2000)
Élete
Született	1900. február 11. Marburg
Elhunyt	2002. március 13. (102 évesen) Heidelberg
A Wikimédia Commons tartalmaz Hans-Georg Gadamer témájú médiaállományokat.

Hans-Georg Gadamer (Marburg, 1900. február 11. – Heidelberg, 2002. március 13.) német filozófus, a hermeneutika egyik képviselője.

Életpályája

Hans-Georg Gadamer apja gyógyszerész-kémikusként tevékenykedett és 1902-től lett a breslaui egyetem rendes professzora. Gadamer gyermekkorát így Breslauban töltötte és 1909-től 1918-ig a "Szentlélek Gimnáziumba" járt majd az ottani egyetemen kezdte meg tanulmányait. 1919-ben Marburgba költözött és ott folytatta az egyetemet, ahol Paul Natropnál és Nicolai Hartmann-nál 1922-ben egy Platónról írt tanulmánnyal doktorált.

1923-tól a Freiburg im Breisgau-i egyetemen látogatta Edmund Husserl és Martin Heidegger előadásait. A Heideggerrel való találkozás a fiatal Gadamerre "korai magabiztosságának totális megrázkódtatásaként" hatott. 1924-ben kezdte el klasszikus filológiai tanulmányait, mert "az volt az érzésem, hogy ezen kiemelkedő elme (Heidegger) fölényessége megfojt, ha nem találok olyan talajt a lábam alatt, amelyen biztosabban állok, mint ez a hatalmas gondolkozó maga". Gadamer 1927-ben államvizsgázott ugyanitt.

1929-ben habilitált Heideggernél, majd a marburgi egyetem tanára volt. 1931-ben megjelent a habilitációja Platón dialektikus etikájáról. 1933-ban Párizsba ment. Egy évvel később újabb tanulmánya jelent meg Platónról; a politeia elemzésében már fellelhetőek a hermeneutikáról alkotott elképzelései. 1937-ben a marburgi egyetem professzora lett. 1939-ben a lipcsei egyetem rendes professzora illetve a filozófiai tanszék igazgatója lett. A világháború után a filozófiai fakultás dékánja, majd 1947-ig a lipcsei egyetem rektora lett. 1949-ben meghívást kapott a Frankfurt am Main-i, majd a Heidelbergi Egyetemre, ahol Karl Jaspers utódja lett. 1953-ban megalapította a Philosophische Rundschau (Filozófiai Figyelő) című lapot. 1960-ban megjelent a Wahrheit und Methode (Igazság és módszer) című könyve. 1962-ben a Német Általános Filozófiai Társaság (Allgemeine Gesellschaft für Philosophie in Deutschland) elnöke és az általa alapított Hegel-tanulmányok támogatására létrehozott nemzetközi szervezet elnöke lett. 1966-ban a heidelbergi nyelvészeti kongresszus elnöke lett. 1967–1971 között Jürgen Habermasszal folytatott eszmecseréinek vitairatai. 1969–1972 között a heidelbergi Tudományos Akadémia elnöke volt.

Hans-Georg Gadamer emléktáblája

Filozófiája

Gadamernek köszönhető a hermeneutika modern értelmezése, Martin Heidegger a létezés valóságára (Wahrheit im Dasein) vonatkozó kérdését a művészetre alkalmazza, mivel a művészet a valóság és valóságkeresés privilegizált területe. Ennek megfelelően az irodalmi műveket a világ megértésének egy lehetséges formájaként értelmezi. A szövegek megértése és értelmezése nemcsak a tudomány feladata, hanem nyilvánvalóan a világ emberi megtapasztalásáé is. Ezért a hermeneutika célja a poézis való szavát (das wahre Wort der Dichtung) megérteni és átérezni.

Jelentősége

1960-ban megjelent "Wahrheit und Methode" (Igazság és módszer) című műve a hermeneutikáról Németország határain túl is ismertté tette.

Művei

• Wahrheit und Methode. Grundzüge einer philosophischen Hermeneutik (1960, magy. Igazság és módszer, 1983)
• Platos dialektische Ethik (1968)
• Über die Verborgenheit der Gesundheit (1993)
• Der Anfang der Philosophie (1996, magyarul: A filozófia kezdete, 2000)
• Der Anfang des Wissens (1999)
• Historik, Sprache und Hermeneutik (Reinhart Koselleckkel, 2000)
• Wege zu Plato (2000)

Díjai

• Reuchlin-díj (1971)
• Hegel-díj (1979)
• Jaspers-díj (1986)
• Martin Schleyer-díj (1987)

Források és jegyzetek

• Hermann Péter: Ki kicsoda 2002 CD-ROM, Biográf Kiadó ISBN 963-8477-64-4